1987-ben, a Frankfurti Autószalonon mutatkozott be az Alfa Romeo új zászlóshajója, a 164-es. A Pininfarina tervezte Alfa Romeo a Saab 9000, a Fiat Croma és a Lancia Thema testvéreként született meg. Bár elsõ pillantásra négy teljesen különböző modellről van szó, a kocsik ugyanarra a padlólemezre épültek és fõ elemeik is megegyeztek. Az Alfa Romeo 164 elsőkerékhajtású modell, melyet bemutatkozásakor három erőforrással kínáltak. Az 1962 cm3-es twin spark (148 LE) és a 2959 cm3-es V6-as (192 LE) benzinmotor mellett egy 2500 cm3-es turbódízel (117 LE) is elérhető volt. Az erőátvitelről ötsebességes kézi vagy négysebességes automata gondoskodott.
A 164-es MacPherson felfüggesztést kapott, bár a tervezők a hátsó tengelynél valamelyest módosítottak a rendszeren. Néhány modellváltozathoz elérhető volt az állítható lengéscsillapító is. A sebességfüggő szervókormány már a kezdetektől fogva széria, míg az ABS eleinte csak extra felszereltség volt, később ez utóbbi is az alapfelszereltség része lett. A több mint 1200 kg-os autó kétkörös fékrendszerében elöl hűtött, hátul sima tárcsafékek voltak. Az Alfa Romeo 164 volt ekkor a márka legnagyobb modellje, így nem meglepő, hogy az akkor ismert összes kényelmi berendezés megtalálható volt benne: légkondicionáló, elektromosan állítható ablakok, tükrök és ülések (az osztott hátsó ülés is). A belső térben szövet vagy bőrkárpitozást kérhetett a vásárló.
1988-ban mutatkozik be az első turbófeltöltött motorral készült 164-es. Az 1995 cm3-es motor a Lancia Themaból származott és 175 lóerõt teljesített. A végsebessége 223 km/óra volt, gyorsulása 100 km/órára 7,2 másodperc. Ez a változat könnyen felismerhető a ködlámpák mellett megjelenő kisméretű légbeömlőkrõl. 1990-ben az Alfa Romeo kifejezetten az amerikai piacra készíti el a 3.0i V6 cat, cat L és cat S változatokat. Ezek mindegyikét a 2959 cm3-es motorral szerelték, melyhez katalizátor is csatlakozott. A három modellnek csak a teljesítménye különbözött, míg az előbbiek 179, a cat S már 197 lóerős volt.
1991-ben több változtatást is elvégeznek a modellen. A módosítások leginkább a részleteket érintették, de számuk és jelentőségük miatt ekkortól már a 164-es új generációjáról beszélhetünk. Megújult az elektromos rendszer, az ablakok és az ablaktörlő kapcsolók kicserélése, valamint a kezelőszervek átgondoltabb elrendezése egyértelmű javulást eredményezett. Az alaphelyzetbe gyorsabban visszatérő kormány és a módosított fékrendszer javított a vezethetőségen, az átdolgozott klímaberendezés és az új anyagok használata pedig a kényelmet növelte. A legfontosabb változás a teljesen galvanizált karosszéria bevezetése volt.
1991-ben érkezik az új kétliteres turbómotor, melyhez az alapot az eddig használt V6-os adta. A mérnökök ugyan visszavették a háromliteres motor hengerűrtartalmát, de a Garret turbófeltöltő és az intercooler használatával így is 207 lóerős lett az új hathengeres. Az Alfa Romeo 164 legerősebb változatai 1992-ben kerültek a szalonokba. Az ezekben dolgozó 3.0 literes V6-os motor már 24 szelepes, hengersoronként két vezérműtengellyel és 211 lóerővel. Ennél is erősebb, pontosan 232 lóerős volt a 164 Quadrofoglio. Az utolsó újítás 1993-ban debütált. Az összkerékhajtású Q4 változatokba hatsebességes váltó, elektronikusan felügyelt viszkókuplung és nyomatékelosztó került. Ami pedig a belsőt illeti, természetesen bőrkárpit dukált ehhez a teljesítményhez.
Az Alfa Romeo 164 gyártását 1997 júniusában hagyták abba, addig 273857 készült belőle.
