Az Alfa Romeo 1961-ben, a Genfi Autószalonon mutatta be a 2600-ast, az utolsó modellt, melybe soros, hathengeres motort építettek. Az Alfa Romeonál a húszas évektől kezdve szinte tradicionálissá vált ez a dupla-vezérműtengelyes motortípus, de a II. Világháború után a gazdaságosabb négyhengeresek lassan kiszorították a piacról. A 2600-asba, mely ekkor az Alfa Romeo zászlóshajójának számított, viszont pont ez a motor illett.
A 2600 bemutatkozása után háromféle karosszériaváltozatban volt elérhető: limuzin (2600 Berlina), kupé (2600 Sprint) és a nyitott változat (2600 Spider) közül választhatott a vásárló. Mindhárom változatnak a 2000-es modellcsalád szolgáltatta az alapot, hiszen egy-két részlet kivételével szinte alig változott a formaterv, mely már az 1900-as óta jellemző volt a milánói cég autóira. A 2600 Berlina hatszemélyes limuzin, mely hatalmas méreteivel hívta fel magára a figyelmet. Elsősorban a kifinomult ízlésű, az eleganciát előtérbe helyező vásárlók rendelték. A Sprint változat vérbeli kupé volt, mely sportos megjelenésével a fiatalabb generáció kedvelt autója lett.
A nyitott tetejű 2600 Spidert már messziről meg lehetett ismerni két fényszórósoráról. A Carrozzeria Touring tervezte Spiderhez a vászontető mellett kapható volt keménytető is, melynek segítségével egyszerűen kupévá lehetett alakítani.
Az Alfa Romeo 1965-ben, a Frankfurti Autószalonon mutatja be a 2600 Sprint Zagato (SZ) változatot, mely jelentősen eltér a 2600-os család többi tagjától. A felhasznált anyagok minősége, a tartozékok mennyisége és az autó kidolgozása mind-mind felülmúlja a többi 2600-as modellváltozatot. Háromrészes rozsdamentes acél első és hátsó lökhárítók, faborítású műszerfal, az utasok számára felszerelt kapaszkodók és új felépítésű, előrehajtható háttámlával ellátott ülések jellemezték. A modellváltozatok között meg kell még említeni a Carrozzeria OSI által készített limuzin változatot is, mely a legritkább 2600-as Alfa Romeo.
A már sokat említett 2584 cm3-es erőforrással és ötsebességes, szinkronizált váltóval épített autók teljesítménye a karosszériaváltozattól függött. A Berlina motorjának két karburátor szállította az üzemanyagot, így annak teljesítménye 130 lóerő volt, végsebessége elérte a 175 km/órát. A Sprint és Spider modellek motorjain három darab ikerkarburátort találunk, ezek a modellek 145 lóerősek voltak és végsebességük elérte a 200 km/órát. Ugyanezt a három-karburátoros megoldást van az SZ és OSI változatokban is. A 2600 a hathengeres motorral igazán erőteljes és rugalmas modellnek bizonyult, mely kiváló futóművének köszönhetően nagyszerű úttartással büszkélkedhetett.
A 2600-os modellcsaládot 1961 és 1968 között gyártották. A két legkelendőbb tagja a Sprint (6999 elkészült modell) és a Spider (2255 darab) volt. A Berlina nem volt ennyire népszerű, eladási mutatói mindvégig rosszabbak voltak a Sprint és a Spider változatok mutatóinál.
