Az Alfa Romeo 1985. májusában mutatja be a Giulietta/Alfetta utódjául szánt középkategóriás szedánt, a 75-t. Az autó nevét az Alfa Romeo fennállásának 75. évfordulója után kapta, de csak Európában hívták így, Amerikában Milano néven forgalmazták. A 75-ös az Alfetta műszaki alapjaira épült, megtartva az Alfák akkori jellegzetességét, a Transaxle elrendezést: a motor elöl, a váltó és a differenciálmű hátul kapott helyet a jobb súlyelosztás miatt. A hátsókerékhajtású 75 egyetlen karosszériaváltozatban készült, a négyajtós szedán légellenállási tényezője 0,34 volt. A belső térben több egyedi designelemet is találunk, ilyen az U-alakú kézifékkar vagy az elektromos ablakok plafonon elhelyezett kapcsolói.
Bevezetésekor ötféle motort választhatott a vásárló. Az 1570 cm3 (110 LE), 1779 cm3 (120 LE) és 1962 cm3 (128 LE) hengerűrtartalmú négyhengeres benzinmotorokhoz még karburátor szállította az üzemanyagot, de a 2492 cm3-es (156 LE), V6-os benzinmotort már befecskendezővel szerelték. A dízelmotorok kedvelőnek egy 1995 cm3-es, turbófeltöltős erőforrást kínált az Alfa Romeo, melynek teljesítménye 95 lóerő volt. Az ötfokozatú manuális váltó mellett elérhető volt egy háromsebességes automata is. 1986-ban a dobják piacra a 75 Turbo-t. Az 1779 cm3-es, dupla vezérműtengelyes motor egy Garrett T3 turbófeltöltőt kapott. A 155 lóerő leadására képes 75 Turbo-t benzinbefecskendezővel, intercoolerrel és olajhűtővel építették. Ezzel a motorral a továbbfejlesztett Alfa Romeo 75 a versenypályákon is bizonyított. Főleg a futóműhöz nyúltak hozzá, elöl a torziós rugókat spirálrugókra cserélték, hátul pedig szabályozható De Dion felfüggesztést alkalmaztak. Az Alfa Romeo a versenysikereken felbuzdulva elkészítette az Evoluzione változatot, mely spoilereket és luxuskivitelű belsőt kapott.
1987-ben az Alfa Romeo áttervezi a jó öreg dupla vezérműtengelyes motorját. Az újítás a hengerenkénti két gyújtógyertya alkalmazása, melyet a Alfa Romeo a múltban már alkalmazott versenykörülmények között, de utcán most jelent meg először – megszületett a Twin Spark. A 75 egy, az új technikával felszerelt kétliteres motort kapott, mely az injektornak és a változó szelepvezérlésnek köszönhetően 148 lóerős volt. Ezzel párhuzamosan jelenik meg a 3.0i V6 America. A 186 lóerős 3 literes verziót csak a Tengerentúlon forgalmazták.
1988-ban újra a motoroké a főszerep. A régi karburátoros 1800-ast a befecskendezős 1,8IE váltja, valamint a motorpalettán megjelenik a 2,4 literes turbódízel (110 LE). Az 1,8IE teljesítménye teljesen megegyezett elődjével, de a Bosch befecskendezőrendszer és a változtatható szelepvezérlés használatával jobb nyomatékgörbét produkált annál. A VM-től származó 2,4 TD KKK turbófeltöltőt és intercoolert kapott. A műszaki fejlődés mellett bevezetése óta alig változott a 75. Körülbelül egy év múlva jelenik meg az 1,6IE (105 LE), mely a régóta szolgálatban lévő karburátoros motort váltja le. A nagyobb motorok (2.0 Twin Spark és 3,0 V6) katalizátort kaptak, mely minimális teljesítménycsökkenéssel járt.
Az Alfa Romeo 1990-ben újra piacra dobja az 1,8 Turbo America-t 1,8 Turbo Quadrifoglio néven, mely már 165 lóerős. A hathengeres csúcsmodellnél sem hagyják annyiban a katalizátor beszerelésével járó teljesítménycsökkenést. Az új vezérműtengely, valamint befecskendező- és kipufogórendszer alkalmazásával 12 lóerővel erősebb lett a 60 fokos hengerszögű V6-os. A teljesítmények növekedése miatt mindkét változatban áttervezték a felfüggesztést. Az Alfa Romeo 75 1992-ig maradt gyártásban, utódja a már elsőkerékhajtású 155.
