Az Alfa Romeo 1979 áprilisában mutatja be új zászlóshajóját, az Alfa 6-t. A négyajtós, klasszikus formatervezésű szedán az Alfetta stílusjegyeit hordozta, de nagyobb méretei miatt annál jóval impozánsabb volt. Az Alfa 6 légellenállási-tényezője 0,41, mely kiváló értéknek számított abban az időben.
Az Alfa 6 motorterében egy teljesen új fejlesztésű 2492 cm3-es, V6-os motor dolgozott, melyben hengersoronként egy, szíjjal hajtott vezérműtengelyt találunk. A 158 lóerős motorhoz összesen hat karburátor szállította az üzemanyagot, végsebessége 195 km/óra volt. Az Alfa 6 hagyományos hajtásláncot kapott. A motor és a közvetlenül mögé épített váltó egysége elöl, a differenciálmű hátul kapott helyett. Az Alfettához hasonlóan hátul De Dion, elöl független kerékfelfüggesztést találunk. Ötsebességes manuális, valamint a ZF által fejlesztett háromsebességes automata váltó közül választhattak a vásárlók. A hidraulikus kormányművet – mellyel Alfa Romeoban itt találkozhatunk először – szintén a ZF fejlesztette. Az Alfa 6 kétkörös fékrendszerében mindenhol tárcsafékeket alkalmaztak.
1983-ban mutatkozik be a második sorozat. Annak ellenére, hogy az autó karosszériájához nem nyúltak hozzá, látványosan átformálták az Alfa 6-t. A szögletes lámpatesteket ikerfényszórók váltják, újak a lökhárítók és a hűtőrács, valamint átdolgozzák a hátsó lámpák környékét is. Az autó belsejében kevesebb az újdonság, mindössze az új kárpitok jelentenek újdonságot. Mechanikailag viszont sokat fejlődik az Alfa 6: Bosch L-Jetronic befecskendezőrendszerre cserélik a hat darab karburátort. Az autó teljesítménye nem változik, továbbra is 158 lóerős marad. A magas adóterhek miatt bővül a motorválaszték. A 2,5 literes V6-os motor átalakításával készült karburátoros, 1997 cm3-es benzinmotor (135 LE), valamint a VM-től származó 2494 cm3-es, öthengeres dízelmotor (105 LE) is bekerül a kínálatba.
Az Alfa 6 gyártását 1987-ben fejezik be. Összesen 12070 darabot gyártottak belőle.
