Az Alfa Romeo Alfetta limuzin és coupé változatát az Alfa Romeo az 1972 és 1984 közötti időszakban készítette. A modern megjelenésnek és erős motornak köszönhetően nagy népszerűségre tett szert, hiszen több mint 400000 példánya talált gazdára a gyártás évei alatt. Az Alfettát Giorgetto Giugaro álmodta meg, új fejezetet nyitva ezzel a márka történetében. Az Alfetta elnevezést a Tipo „B” 158 és 159 típusjelzésű Forma 1-es versenyautóktól örökölte az új modell, előbbivel 1950-ben Giuseppe Farina, utóbbival 1951-ben Juan Manuel Fangio nyert világbajnoki címet. Az Alfettában névadójához hasonlóan a motor elöl, a sebességváltó, a kuplung és a differenciálmű hátul kapott helyet. Ez az újfajta elrendezés jobb súlyelosztást eredményezett.
Gyártásának kezdetekor az Alfettába egy 1,8 literes, négyhengeres motor került beépítésre. A hengerenként kétszelepes motor teljesítménye 122 lóerő volt. A felfüggesztés alapját elöl dupla keresztlengőkar adta, hátul de Dion rendszert alkalmaztak. 1974-ben mutatták be az 1,6-os Alfettát, amelyben egy 109 lóerős, 1570cm3-es motort találunk, az 1,8-as Alfetta alig változott. A két modellt kívülről jól megkülönböztethetővé tette, hogy amíg az 1,8-asnak négy kerek fényszórója volt, addig az 1,6-osnak kettő. Még ebben az évben, Amerikában megjelentek a 2 literes, injektoros motorral szerelt Alfetták. Európában csak 1977-től kezdik el forgalmazni ezt a változatot, de az 1962 cm3-es motort ekkor még nem befecskendezőrendszer, hanem dupla karburátorok látták el üzemanyaggal. A 122 lóerős Alfa Romeo az Alfetta 2000 nevet kapta. A belső tér alig esett át változásokon, azonban a csúcsmotoros változat négyszögletes fényszórókat kapott. Az Alfetta belső tere tágas, kényelmes utazást tett lehetővé mind az elöl, mind a hátul utazók számára. Az autóba igyekeztek a legtöbb extrát beletenni, így találkozhattunk elektromos ablakemelővel, központi zárral, vagy akár légkondicionálóval is. Az Alfettáról elmondható, hogy kielégítette a sport, és kényelmes luxusautót kedvelők igényeit is.
Az Alfetta orrát először 1979-ben újították fel. Új lámpákat, és kerékabroncsokat kapott, valamint megjelent a dízel változat is. A VM Motori által gyártott turbó dízel motorral is megvásárolható volt. Az Alfetta Turbo D 2 literes motorja 82 lóerőt teljesített. Az 1.6 és 1.8 alapú modellek már iker karburátorokkal készültek, míg a 2.0 DOHC 1979-ben benzin befecskendezést kapott. A dízel változat kezdetben 2 literes motorral került forgalomba, melynek lökettérfogatát 1982-ben 2,4-re növelték. Az Alfetta végső verziója az 1982-ben bemutatott „Gold Coverleaf” (Arany Lóhere), a benzinbefecskendezéses, elektromos gyújtáskapcsolóval ellátott modellen a kor divatját követve műanyaggal váltották fel a régebbi krómdíszeket.
1984-ben az Alfa Romeo az autó nevét Alfa 90-re változtatta. Ezzel a változással ez a modell immár tökéletesen beilleszkedett a megújult névadási rendszerbe, melynek tagja volt már az Alfa 33 és 75. Az Alfa Romeo Alfetta világszerte akkor vált ismertté, amikor az akkori olasz miniszterelnök Aldo Moro hivatalos járművévé vált. Ezt a hírnevet egy sajnálatos esemény – a miniszterelnök elrablása és megölése – is tovább növelte 1978-ban.
