Az 1960-as évek végén Bertone kreatív energiáit prototípusok tervezésére fordította. A torinói tervezőstúdió kreativitásának és merészségének csúcsát minden bizonnyal az 1968-ban, a Párizsi Autószalonon debütált Alfa Romeo Carabo jelentette. A Marcello Gandini tervezte koncepció a már jól ismert Alfa Romeo 33 Stradale alapjaira épült. A Carabo feszes vonalai, az elkeskenyedő orr-rész szélvédővel alkotott folytonos egysége, valamint a felfelé és előrefelé nyíló ajtók – melyet itt alkalmaztak először – miatt stílusklasszikussá vált. A Carabo-ról kialakult képhez hozzájárult az egyedi megjelenés is: a karosszéria egyes részei narancssárga fényezést kaptak, de a modell alapszíne irritáló zöld volt. A színválasztásra utal neve is: Carabo, azaz szentjánosbogár.
A mindössze tíz hét alatt elkészült Carabo azonban nem csak külsejével mutatott új irányt a sportautók építőinek, a lemez alatt rejlő technika sem volt mindennapi. Az 1995 cm3-es, V8-as motort középre építették be, mely egy ötsebességes, manuális váltón keresztül a hátsó kerekeket hajtotta. A 230 lóerős erőforrás 260 km/órás végsebességet és 6,5 másodperces gyorsulást biztosított az alig 1 tonnás Carabonak. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy a kor világsajtójának címlapjaira kerüljön a modell, mint a jövő sportautója. Az Alfa Romeo Carabo építésénél használt újfajta anyagok és technológiák miatt ez a modell több mint stílusgyakorlat, ez a modell legenda.
){kind=link}
