FRISS
Vettel 2020 végén elhagyja a Ferrarit (május 12, 2020 8:40 de.)
Hibrid hajtást kap a Lancia Ypsilon (március 9, 2020 8:51 de.)
Videó: az új Fiat 500 (március 4, 2020 6:57 du.)
Az új, tisztán elektromos Fiat 500 (március 4, 2020 5:39 du.)
Érkezik az új elektromos Fiat 500! (március 2, 2020 9:22 du.)

Alfa Romeo ProCar – 1987 (koncepció)

2006-07-04
Comments off
965 Views

Miután a Fiat átvette az Alfa Romeo vezetését, az a megegyezés született a konszernek között, hogy az Alfa Romeo továbbra is a fő hangsúlyt a sportosságra, valamint a motorsportokra fekteti. Így az Alfa Corse (az Auto Delta utóda) erőforrásait olyan modellek megalkotására akarták fordítani, melyek megfelelnek majd a FIA új ProCar követelményeinek.

Mi az a ProCar? A történet Bernie Ecclestonnal kezdődik, aki akkoriban a FOCA elnöke volt. Bernie valamikori Brabham-F1 autóiban Alfa Romeo motorok dolgoztak, így mindig is jó kapcsolatban volt a milánói céggel. Amikor Ecclestone megálmodta a ProCar modelleket egyetlen cél vezérelte: bevonni a legnagyobb autógyártókat a motorsportba. Abban az időben a FIA követelményrendszere leírta, hogy az új modelleknek egyforma motorokkal kell rendelkezniük, akárcsak a F1-es autóknak. De nemcsak a motoroknál alkalmazták a F1-es technológiát. Az autóknak héjszerkezetűnek kellett lenniük, előírás volt a karbon-szálas féktárcsa és a középmotor, melynek a hengerűrtartalma maximum 3.5 liter lehetett.

E célból született meg a 164 ProCar, mellyel az Alfa Romeo csatlakozni kívánt a Formula „S” csapathoz (S=silhouette, ez volt az új ProCar modellek számára létrehozott verseny elnevezése). A modell hétköznapi autó látszatát mutatja, látszólag semmi sem utal különleges voltára. Az egyetlen igazán feltűnő motívum az autón a hatalmas méretű hátsó légterelő. Ám Bernie Ecclestone tervei kudarcba fulladtak. Az autógyártó manufaktúrák nem mutattak érdeklődést sem a különleges versenymodellek, sem a ProCar versenyek iránt. Ennek oka a túl magas előállítási költségekben keresendők. Így egyedül a nagyszerű 164 ProCar született meg az Alfa Romeo bábáskodása mellett. A Formula S kategória pedig meghalt, még mielőtt igazán megismerték volna.

De nézzük meg közelebbről ezt az alig ismert modellt. Az aluminium-Nomex átlyuggatott alvázat kevlár valamint karbon-szál erősítette. Akárcsak az alváz, a kasztni is Nomex, kevlár és szénszál keverékéből épült. Az autó érdekessége, az, hogy három fő darabból áll. Ahogyan a képeken is látható a modell eleje egy egészben levehető karosszéria elem, ami az utcai 164-as lökhárítóját és motorterét formázza. A hátsó darab tartalmazza a tetőlemezt, a B-oszlopot, a hátsó ajtókat valamint lökhárítót. Mindkét részt a motorsportból jól ismert gyorsbilincsekkel lehetett rögzíteni. A középső darab gyakorlatilag az utastér, ez a rögzített rész tartalmazza az ajtókat és a szélvédőt is. A 164 ProCar ajtói, visszapillantó tükrei, fényszórói és lökhárítói méretben és alakban is teljesen megegyeztek az utcai autókéval, viszont műszaki megoldásai messze túlmutattak egy mezei 164-es Alfán. A 164 ProCar fékrendszere teljes egészében megegyezett az akkori Forma 1-es modellekben alkalmazottakéval (sokdugattyús rendszer, karbon-szálas tárcsákkal). A motor a legmodernebb F1-es motor volt: 73°,V10 felülvezérelt, hengerenként négy szeleppel. A középmotoros modellbe egy hatsebességes váltó került beépítésre. A digitális benzin-befecskendezőt a Bosch szállította. A hétköznapi megjelenésű ProCar nem mindennapi teljesítménnyel büszkélkedhetett. 600 lóereje mindössze 750 kg-mal párosult. Ez lehetővé tette a hihetetlen, 350 km/ órás sebesség elérését, valamint azt, hogy mindössze 2 másodpercre volt szükség arra, hogy álló helyzetből 100 km/órára gyorsítson. Ne feledjük, hogy 1987-ben járunk – a ProCar gyorsabb, mint a kor F1-es autói. Az előállítás és a fejlesztés költségei csillagászati összegekre rúgtak, mintegy 350.000 USA dollárt költött az Alfa Romeo a versenyautóra.

Az egyetlenegy létező ProCar modell valahol Amerikában van.