A Berlinetta Boxer a Ferrari által 1973 és 1984 között gyártott autósorozat elnevezése. A halhatatlan boxer volt a Ferrari első kísérlete a középmotoros autók sorában, mely felváltotta a Daytona-t és megelőzte a híres Testarossa-t.
A Berlinetta Boxer a Ferrari által 1973 és 1984 között gyártott autósorozat elnevezése. A halhatatlan boxer volt a Ferrari első kísérlete a középmotoros autók sorában, mely felváltotta a Daytona-t és megelőzte a híres Testarossa-t. A Berlinetta Boxer (BB) gyártása hatalmas lépés volt Enzo Ferrarinak. A Commendatore korábban úgy érezte, hogy a középmotoros autók kezelése túlságosan bonyolult a mindennapi vásárlók számára. Évekbe telt, míg mérnökei meggyőzték őt ennek ellenkezőjéről és elfogadta a terveket. Ez a gondolkodásmód volt az, ami miatt a márka elvesztette versenydominanciáját a középmotoros versenyautók között a késői 50-es években. Ezután születtek meg a 4- 6- 8-hengeres középmotoros Dino versenyautók, melyek sikereit látva Enzo beleegyezett abba, hogy a terveket felhasználva utcai autókat is gyártsanak Dino Road Car néven.
365GT4BB
Az első középmotoros boxer modell a 365GT4BB nevet viselte. A modell 1971-ben a Torinói Autószalonon mutatkozott be. Ez az autó volt a válasz a rivális Lamborghini Miura-ra, de mindenki számára elérhetővé csak az 1973-as Párizsi Autószalon után vált.
Annak ellenére, hogy ez a Berlinetta Boxer a Daytona utóda volt, megpróbált annyira különbözni elődjétől, amennyire csak tudott. Ez már egy középmotoros autó volt akárcsak a Dino, de ebben 12 hengeres boxermotor dolgozott, mely hosszanti irányban és nem keresztbe volt beépítve. A 365GT4BB motorját a Daytona-tól örökölte, ehhez hasonló, 180 fokos hengerszögű motor dolgozott a Ferrari 1970-es Formula 1-es modelljében is. A 4390 cm3-es motor 380 lóereje egy ötfokozatú váltón keresztül jutott el a kerekekhez. A motorban szintén különlegességet jelentett a lánc helyett alkalmazott bordásszíj.
A Pininfarina által tervezett szögletes formákhoz felnyíló lámpák társultak, melyek meg modernebbé tették megjelenését. A tervezők az autó belsejére is nagy figyelmet fordítottak. Mindent kiváló minőségű bőr borított és persze az elengedhetetlen légkondicionáló tette még komfortosabbá a modellt. 1973 és 1976 között 387 példány készült belőle.
512BB
A 365GT4BB megfiatalított változata az 512BB 1976-ban debütált. Nevét a korábbi Ferrari 512-től kapta. Elődjéhez képest megnövelt lökettérfogatú motort kapott. A 4943 cm3-es erőforrás a maga 360 lóerejével elmaradt elődjétől, de ez nem jelentett hátrányt. A kocsi alacsony súlypontja miatt továbbra is kiválóan vezethető volt. Az 512BB külsőségekben is eltért elődjétől: új első spoilerek, szélesebb hátsó kerekek, hátsó fékeket hűtő oldal-ventilláció, és a korábbi 6 helyett csak négy hátsó lámpa jellemezte. 1976 és 1981 között 929 darab modell talált gazdára.
512BBi
A BB sorozat utolsó képviselője az 512i volt. Ebben az autóban már Bosch K-Jetronic benzinbefecskendezést alkalmaztak. Végsebessége 280 km/óra. Megtartva elődei lendületes vonalait formavezetése letisztultabbá vált. Az első példány 1981-ben gördült ki a gyárból, melyet 1984-ig még 1006 követett.
