A Ferrari 1984-ben kezdte el gyártani a Testarossa-t, mely a Ferrari Berlinetta Boxer sorozat utolsó darabját, az 512 BBi-t váltja fel. A Pininfarina tervezte sportkocsi nevét motorjának vörösre fényezett hengerfejéről kapta.
A Ferrari 1984-ben kezdte el gyártani a Testarossa-t, mely a Ferrari Berlinetta Boxer sorozat utolsó darabját, az 512 BBi-t váltja fel. A Pininfarina tervezte sportkocsi nevét motorjának vörösre fényezett hengerfejéről kapta. A Testarossa igazán sportos felépítésű modell, hisz majd két méteres szélességéhez (1976 mm) alig több mint egy méteres magasság (1135 mm) társul. Annak ellenére, hogy a középmotoros elrendezésű Testarossa az 512BBi padlólemezére épült, tervezésénél teljesen új technikai megoldásokat alkalmaztak. A 4,7 literes, 180 fokos hengerszögű, V12-es motor már hengerenként négyszelepes, teljesítménye 390 lóerő. A hátsó felfüggesztésnél dupla keresztlengőkaros megoldást találunk, de a legszembetűnőbb változás a hűtő elhelyezése volt. Míg az 512 BBi radiátora az orrában kapott helyet, addig a Testarossában kétoldalt, a hátsó kerekek elé kerültek a hűtők. A kocsi oldalán végigfutó hatalmas nyílások feladata a hideg levegő a hűtőkhöz való továbbítása volt. A Testarossa igen sikeres modellnek bizonyult, több összehasonlító teszten is diadalmaskodott, ennek ellenére sohasem mutatkozott be versenypályán, pedig alacsony súlypontjának köszönhetően kiváló úttartással büszkélkedhetett.
512TR
A Testarossa 1991-ben módosításokon esik át, ezzel együtt nevét 512TR-re változtatják. Az új modell elsősorban mechanikájában tér el a Testarossától. Megnövelt lökettérfogatú motorja 4,9 literes, teljesítménye 428 lóerő. Az új erőforrás Bosch motorvezérlő elektronikát, nagyobb szelepeket, új levegőbeömlő-, valamint kipufogórendszert kapott. Az 512TR 4,8 másodperc alatt gyorsult 100 km/órás sebességre és mindössze 12,8 másodpercre volt szüksége negyed mérföld megtételéhez. A nagyobb teljesítményhez igazodva a Ferrari nagyobb méretű első féktárcsákat épített az 512TR-be. A vásárlói visszajelzések alapján áttervezik az erőátviteli rendszert is. A kuplungot egytárcsásra cserélik és a gyorsabb váltások érdekében megváltoztatják a sebességváltó kar elhelyezését. Az 512TR kezelhetősége az alacsony profilú gumik használatával, az új lengéscsillapító beállításokkal és a kormány áttételezésének megváltoztatásával rengeteget javult elődjéhez képest. A belsőt csak kis mértékben alakítják át. A középkonzol élesebben elválik a műszerfaltól és a klímaberendezés vezérlőpanelja is új helyre került. Pininfarina áttervezi a lökhárítókat és a motorborítást.
512M
1994-ben az újabb módosítás újabb névváltoztatással járt. Az 512M (Modificata) a legerősebb a Testarossa-k között. A kisebb-nagyobb külső változások mellett a 4,9 literes motor ebben a modellben már 440 lóerő leadására volt képes. A 512M volt a Ferrari utolsó fekvő motoros sportkocsija, 1996-ban az orrmotoros 550 Maranello váltja le. Több mint 10000 Testarossa, 512TR és 512M készült a gyártás tizenkét éve alatt. Magas ára és igazán sportos felépítése ellenére igen népszerű modell a sportkocsi rajongók körében.
