A Fiat 1966-ban, a Genfi Autószalonon mutatta be a 124-es modellt. A négyajtós, családi limuzin egyszerű formáit hamar megszerette a nagyközönség.
A Fiat 1966-ban, a Genfi Autószalonon mutatta be a 124-es modellt. A négyajtós, családi limuzin egyszerű formáit hamar megszerette a nagyközönség. A 124-es nagyon különleges a Fiat számára, hisz ez volt az első modell a márka történetében, mely Év autója címet nyert. A Fiat 124-est bemutatkozásakor egy 1197 cm3-es, négyhengeres motorral szerelték. A 60 lóerős erőforrás elöl hosszában volt beépítve és egy négysebességes váltón keresztül a hátsó kerekeket hajtotta.
A 124-es négy modellváltozatban készült. A limuzin bemutatása után nem sokkal, az 1966-os Torinói Autókiállításon debütál a kombi és a Pinifarina tervezte Sport Spider változat. A Familiare néven ismerté vált kombi a limuzin padlólemezét és annak motorját kapta. A Sport Spider a 124-es rövidített padlólemezére épült és egy erősebb, 1438 cm3-es motorral debütált. A 90 lóerős, négyhengeres mellé felár ellenében ötfokozatú váltót is rendelhetett a vásárló.
A negyedik változat, a Coupe 1967-ben Genfben lép a nagyközönség elé. A Sport Spiderrel ellentétben a Coupe formatervét már a Fiat saját tervezői készítették. A Coupe a 124-es padlólemezére, a Spider motorjával épült.
A 124-es modellváltozatai folyamatosan megújultak. 1968-ban a hazainak számító Torinói Autószalonon a 124 Special volt a legnagyobb újdonság. Négy darab kerek fényszórója az autó teljes szélességében végigfutó hűtőrácsba volt beépítve. 1438 cm3-es motorja a Spiderből származott, de annak teljesítményét 70 lóerőre redukálták. A 124 Specialon hátul egy teljesen új, független kerékfelfüggesztést alkalmaztak az addig használatos merev tengelyes megoldás helyett. A hátsó futóművet érintő technikai változtatás a Sport Spider és Coupe modellekben is bevezetésre került.
Az évtized végén a Coupe és a Sport Spider is új, erősebb csúcsmotort kap. 1969-ben, Torinóban kerül kiállításra a megújult Coupe, melynek motorterébe már az új 1608 cm3-es, 110 lóerős motor került. Rá egy évre a Sport Spider is megkapja ezt az erőforrást. Az utcai változatok is állandó változtatásokon estek át. Ebben az évben kerül utcára a Special T, melyben már 80 lóerős az 1,4-es motor. 1972-től kezdve minden Fiat 124-es erősebb motorral készül: az 1,2 literes 65, a Special 1,4 literes motorjának teljesítménye 75 lóerőre nő. A Special T pedig egy teljesen új, 1592 cm3-es, két vezérműtengelyes, 95 lóerős motort kap. Ebben az évben a Coupe és a Sport Spider is átlépi a 100 lóerős határt. Mindkét modellbe új 1,6 illetve 1,8 literes motorok kerülnek, a Coupeban 104 és 114, a Sport Spiderben 108 és 118 lóerő leadására voltak képesek. Akinek ez sem volt elég, 1973-tól vehetett magának 128 lóerős Abarth Rally elnevezésű 124-est is.
A 124-es Fiat limuzin és kombi változatai Olaszországban 1974-ig maradtak gyártásban. Ezidáig több mint 1,5 millió darabot gyártottak belőlük. A típus ennek ellenére tovább élt. A Coupet 1975-ben nyugdíjazták, eddig az időpontig majd 300 000 példány gördült le a futószalagról. A Sport Spider népszerűségének köszönhetően egészen a nyolcvanas évek közepéig, pontosan 1985-ig készült. Gyártásának utolsó tíz évében az amerikai piacon bevezetett szigorú környezetvédelmi szabályok miatt többfajta motort is kipróbált a Fiat. 1978-ban 2 literes benzines (87 LE), 1979-ben ennek befecskendezéses változata (102 LE), majd 1981-ben a Turbo 2000 Spider (122 LE) következik. 1982-től a Spidert Pininfarina gyárában készítik. Ekkortól forgalmazzák újra Európában Pininfarina Spidereuropa néven. Az Egyesült Államokban Pininfarina Spider Azurra-ként ismert modell 102 lóerős volt. Pininfarina nevéhez fűződik a legerősebb szériaváltozat megalkotása. A Fiat 124 Volumex, ahogy azt neve is mutatja, kompresszoros feltöltést kapott, ennek eredményeképpen teljesítménye elérte a 135 lóerőt. A 124-es változatok közül a Spider maradt legtovább gyártásban, 19 év alatt összesen 198 000 készült belőle, melynek jelentős részét az amerikai piacon értékesítették.
