1972 õszén mutatta be a Fiat a 132-es típusjelzéssel ellátott modelljét, mely a 125-t váltja le. A klasszikus formatervû limuzint két felszereltségi szinttel, “normale” és “speciale” változatban lehetett rendelni.
1972 õszén mutatta be a Fiat a 132-es típusjelzéssel ellátott modelljét, mely a 125-t váltja le. A klasszikus formatervû limuzint két felszereltségi szinttel, „normale” és „speciale” változatban lehetett rendelni, melyek külsõleg és belsõleg csak minimálisan tértek el egymástól. A Fiat 132 legtöbb mûszaki eleme a 125-ösbõl származott, motorjait viszont a 124 Spidertõl kapta. Megjelenésekor egy 1592 cm3-es (98 LE) és egy 1756 cm3-es (105 LE) DOHC motorral gyártották. A szerényebb motorválasztékot a rendelhetõ felszereltségek széles skálájával kompenzálták, így elektronikus gyújtás, ötsebességes manuális vagy háromsebességes automata váltó, sõt még az önzáró differenciálmû is elérhetõ volt. Akinek a pénztárcája megengedte, az akár légkondicionálót, fûthetõ hátsó ablakot, elsõ fejtámlákat, finomabb kárpitozást, könnyûfém felniket és metálfényt is kérhetett az autójába.
1974-ben minimális változtatások eszközöltek a 132-esen, ekkortól 1600 GLS és 1800 GLS néven kerültek forgalomba a 132-es változatai. A módosítások érintették a hûtõrácsot, a dísztárcsákat, a fényszórókat és a mûszerfalat, valamint az 1800-as motor a hengerfej és az üzemanyagellátó rendszer módosítása után két lóerõvel erõsebb lett. A mechanikai változtatások között meg kell említeni az elsõ futómû átdolgozását és az új váltóáttételt is.
Jelentõs változtatások után 1977-ben jelent meg a 132 újabb változata, mely a 130-as nyugdíjazása után egyben a Fiat új zászlóshajója is lett. Az új szérián átdolgozták a lökhárítókat, a tükröket és új kárpitok jelentek meg a kínálatban. Változott a motorpaletta is, az 1756 cm3-es motort egy új 1995 cm3-es, 112 lóerõs erõforrás váltja fel. A Fiat változtat a 132-es fékrendszerén: hátul az eddig alkalmazott tárcsákat dobfékre cseréli. Az 1600-as változatot továbbra is gyártják, de motorterébe egy új 1585 cm3-es motor (98 LE) kerül. Egy év múlva mutatkozik be a 132 dízelmotoros változata. Az 1995 cm3-es (60 LE) és 2445 cm3-es (72 LE) dízelmotorokkal szerelt modelleket könnyû volt felismerni a motorháztetõn lévõ kidudorodásról. 1979-ben a Frankfurti Autókiállításon mutatják be a Bosch L-Jetronic befecskendezõvel szerelt kétliteres változatot, mely 122 lóerõs volt.
A Fiat 132 gyártása körülbelül 600000 példány megépítése után 1981-ben állt le. Utódja az 1,6 illetve 2.0 literes benzinmotorokkal és a 2,5 literes dízelmotorral kínált Argenta lett. A 132-es padlólemezére és annak mechanikai eleimre épülõ modell, így gyakorlatilag egy jelentõs mértékben átalakított 132-es volt. Az Argentát ebben az idõben egy 2.0 literes karburátoros motorral (113 LE) is gyártották, de kizárólag csak exportra. 1982-ben a legnagyobb benzinmotor elektronikus gyújtást kap, ez lett a 2000iE. 1983-ban átnevezik az Argenta változatait. Az 1600i a 100ie, a 2000iE a 120ie elnevezést kapja. Ugyanekkor változik az elsõ felfüggesztés, a kormánymû, a fékrendszer, illetve a hûtõrács, a lökhárító és a kerekek is megújulnak. 1984-ben lép a színre a feltöltött Argenta. A Volumex feltöltõvel szerelt csúcsmodell 135 lóerõt teljesített. A benzines mellett persze bõvül a dízelmotor kínálat is: a szívó mellett már egy 90 lóerõs turbódízel is elérhetõ. A KKK turbóval épített Argenta az elsõ sorozatgyártott turbódízel Fiat. Az Argenta gyártása 1985-ben fejezõdött be.
