A Fiat Campagnola 1951-ben mutatkozott be. Formaterve az eredeti Willy’s Jeep tervei alapján készült. Az orrmotoros, összkerékhajtású terepjáró létrás alvázra épült, amire nyitott karosszériát szereltek.
A Fiat Campagnola 1951-ben mutatkozott be. Formaterve az eredeti Willy’s Jeep tervei alapján készült. Az orrmotoros, összkerékhajtású terepjáró létrás alvázra épült, amire nyitott karosszériát szereltek. Az elöl független kerékfelfüggesztésû Campagnola hátsó kerekei állandó, míg az elsõk kapcsolható meghajtásúak voltak. Két különálló elsõ ülése mögé két darab kétszemélyes ülõhelyet szereltek be egymással szemben, így a Campagnola hat személyt szállíthatott. Az olasz terepjárót Jugoszláviában is készítették az ötvenes évek elejétõl. Az alkatrészeket Torinóból szállították vonaton a Zastava gyárba, ahol csak az összeállítást végezték el.
A Campagnola elsõ változatába a Fiat 1900-asból származó 1901 cm3-es, 53 lóerõs benzinmotort építettek, melyhez egy négyfokozatú váltó csatlakozott, mely a felezõvel együtt kiváló terepjáró képességet biztosított a modellnek. A Campagnola mind a négy keréknél strapabíró dobfékeket kapott. A katonai verzió az AR51 jelzést kapta, melyen elég sok változtatást eszközöltek a gyártás felgyorsítása érdekében. 1953-ban érkezik az elsõ dízel motorral szerelt Campagnola. A 40 lóerõs motor a Fiat 1400-asból jól ismert 1901 cm3-es indirekt rendszerû erõforrás volt. Ezzel egyidõben több változtatást is végrehajtottak a Campagnola-n, ami mind a benzines, mind a dízel modelleket érintette.
1955-ben mutatkozik be a Campagnola A. A benzines modellek a megnövelt sûrítési aránynak köszönhetõen már 63 lóerõt adtak le, míg a dízelek teljesítménye 43 lóerõre nõtt. A felszereltség is változott, az elsõ szélvédõnél páramentesíthetõt találunk, valamint kicserélték az autó világítóberendezéseit is. A katonai változat AR55 néven vált ismertté, melybe kisebb, 56 lóerõs motorokat szereltek. A Campagnola A-t égészen 1959-ig változatlanul gyártották, mindössze a katonai felhasználásra szánt modellek neve változott AR59-re. 1960-ban érkezik a Campagnola B, mely csak 47 lóerõs dízelmotorral volt kapható. A benzines modell a Campagnola A marad, melyet változtatás nélkül továbbra is gyártanak. Az utolsó dízelmotoros változat a Campagnola C volt, melyet 1968-ban dobnak piacra. Motorterében egy 1895 cm3-es, 47 lóerõs dízel erõforrással. A Campagnola gyártása 1973-ban áll le, addig 7783 darab dízel és 32293 darab benzinmotoros változat gördült le a futószalagról.
1974-ben mutatkozik be az új Campagnola. A bemutató helyszínéül a Fiat érthetetlen módon az alacsony színvonalú Belgrádi Autókiállítást választotta, bár ez semmit sem von le a kiváló terepjáró képességekkel megáldott Campagnola értékébõl. Az új modellbe a Fiat 132-es 1,8 literes motorjának megnövelt hengerûrtartalmú változata került. Az 1995 cm3-es motor 80 lóerõs volt és az õs-Campagnolából ismert hajtásláncon keresztül – négysebességes váltó, felezõ, állandó hátsó- és kapcsolható elsõkerékhajtás – mozgatta az autót. A független kerékfelfüggesztéshez elõl-hátul torziós rugókat kapcsoltak. Rengeteg off-roados extrát kínáltak a Campagnolához, többek között mindkét tengelyen differenciálzárat, kiegészítõ világítást és különbözõ méretû kerekeket is vehettünk.
Az második generációs Campagnola már hétszemélyes volt. A vezetõ mellett két személy, hátul további négy foglalhatott helyett. A Campagnola kis példányszámban készült, ezért az összeszerelést a Pininfarina Grugliasco-i gyárában végezték.
1976-ban három újabb változat mutatkozott be. A normál tengelytávú Campagnola ezentúl kemény tetõvel is rendelhetõ volt. Emellett elkészült a hosszított változat, melynek túlnyúlása lehetõvé tette, hogy a hátsó részben az eddigi négy helyett már hat személy utazhasson. A kilenc személyes Campagnola ponyvás és kemény tetõs kivitelben is elérhetõ volt. A kemény, fémbõl készült tetõt szíjak rögzítették a kocsiszekrényhez, így az szükség esetén gyorsan eltávolítható volt. A katonai változat 1976-ban, AR76 néven debütál. A hadsereg számára 75 lóerõs motorral szerelt Fiat terepezõ képességét feljavították. 1979-ben az új Campagnola dízelmotort kap, mindjárt kétfélét. A 2.0 literes (60 LE) és 2,5 literes (72 LE) motorokat a Sofim gyártotta. További változás, hogy az összes változat ötsebességes váltót kap, valamint az alapfelszereltség része lesz a hátsó tengelyen az önzáró differenciálmû. A katonai verzió AR76A néven fut tovább.
A Campagnola gyártása Olaszországban 1985-ben fejezõdött be.
