A Fiat 1991 végén mutatta be a Cinquecentot. A városi kisautó a fejlesztés ideje alatt még az X 1/79 kódnévre hallgatott, késõbb lett a kilencvenes évek „500”-as modellje. A Cinquecento gyártása a lengyelországi Tychyben folyt.
A Fiat 1991 végén mutatta be a Cinquecentot. A városi kisautó a fejlesztés ideje alatt még az X 1/79 kódnévre hallgatott, később lett a kilencvenes évek „500”-as modellje. A Cinquecento gyártása a lengyelországi Tychyben folyt. Debütálásakor egy 704 cm3-es kéthengeres és egy 903 cm3-es négyhengeres benzinmotorral kínálták, melyek közül előbbit elektromosan vezérelt karburátorral, utóbbit injektorral gyártották. A 31 illetve 41 lóerős motorokhoz katalizátort is kínált a Fiat. 1993-ban a kedvezőbb adóterhek miatt a négyhengeres motor lökettérfogata 899 cm3-re csökkent (39Le). A Cinquecento fogyasztása igen kedvező volt, mely az apró motoroknak és a kedvező légellenállási tényezőnek (0.33) volt köszönhető.
A Cinquecento mindössze egyetlen, háromajtós karosszériaváltozatban készült, ami – ismerve az olasz kisautók történelmét – elég szokatlan volt. Az autó formatervét jelentősen befolyásolta, hogy a tervezők az autó kis méretei ellenére a lehető legnagyobb belső tér kialakítására törekedtek. A Cinquecentoban az ülések kialakítása, a hangszigetelés, a szélzaj csökkentése és az alaposan megtervezett szellőzőrendszer kényelmes utazást biztosított négy személy számára. A hátsó üléseken helyet foglaló utasok komfortérzetét csak tovább növelték a ki- és beszállást megkönnyítő előrebuktatható első ülések.
A felszereltség terén sem kellett szégyenkeznie a kisautónak, hisz a központi zár, az elektromos ablakemelő, a napfénytető és a légkondicionáló is rendelhető volt a Cinquecentohoz. A korróziós problémák elkerülése végett a karosszériaelemeket galvanizációs eljárásnak vetették alá. A Fiat szakemberei gyűrődési zónákkal és oldalmerevítés beépítésével gondoskodtak a biztonságról, de nagy hangsúlyt fektettek a környezetvédelemre is, hiszen a belső térben felhasznált anyagok jelentős része újrafelhasználható. 1994-ben érkezett a Sporting verzió, melyben egy 1108 cm3-es FIRE motor dolgozott. Az 54 lóerős kisautót 20 mm-rel leültették, színrefújt tükröket és lökhárítókat kapott, a belső teret pedig fordulatszámmérővel, sportülésekkel és bőrkormánnyal vadították meg.
1995-ben érkezik a Cinquecento második generációja, melyen csak minimális változásokat fedezhetünk fel. A Cinquecentoból készült rallyváltozat is, melyből később A-csoportos és Kit Car versenyautót is fejlesztettek. Érdekes változat volt még a tisztán elektromos meghajtású Elettra, mely 1992-ben mutatkozott be. A kisautó a környezetvédelmi program keretén belül kis darabszámban készült. A 13 lóerős Elettra csak kétüléses volt, mivel a hátsó üléssor helyén voltak az akkumulátorok. A Cinquecento másik limitált szériája a vászontetős Soleil volt.
A Fiat Cinquecento gyártása 1998-ban fejeződött be, utóda az új Seicento lett.
