FRISS
A Stelvio a leggyorsabb SUV a Zöld pokolban (október 2, 2017 8:39 de.)
Ferrari 250 GT SWB Breadvan a Hungaroringen (október 1, 2017 8:18 du.)
Ferrari 250 GT SWB Breadvan (1962) (október 1, 2017 7:47 du.)
Klasszikusok a Hungaroringen (október 1, 2017 7:01 du.)
Maserati 300S (1955) (október 1, 2017 6:33 du.)
Ferrari 250 GT Berlinetta (1962) (október 1, 2017 5:16 du.)

Fiat Linea 1,3 MJet Emotion

2009-08-03
Comments off
160 Views

Ahogy minden évben, idén is ellátogatott stábunk a Genfi Autószalonra, méghozzá egy 1,3 literes turbódízel, Emotion felszereltségű fekete Fiat Lineával. Bár rövid távon már kipróbáltuk az olaszok szedánját, kíváncsian vágtunk neki az 1300 kilométeres távnak, így rendesen telepakolva is volt lehetőségünk tesztelni az autót.

Indulás – akár felesleges dolgokat is csomagolhattunk volna

Március elején, egy hétfő hajnalban indult útnak csapatunk, az akkori időjárás szerint még igencsak télies hőmérsékletű Svájcba. Tudtuk, hogy útitársunk, egy 1,3 literes turbódízel Fiat Linea lesz, amit az Autócentrum Szabó Kft.-től kaptunk. Még azt is tudtuk (mivel már találkoztunk vele), hogy egy 500 literes csomagtartó fog minket várni, valahogy mégsem hittük el, hogy gyakorlatilag is annyi helyünk lesz, amennyi elvileg papíron.

Aztán jött a hajnali kábulatból a meglepődés: minden bőrönd, laptop táska, fényképezőgép, videokamera, téli kabát a csomagtartóban, mindenki bent ül a kis kézi csomagjával, és még itt is, ott is vannak üres helyek. Sőt! Teljesen kényelmesen elférünk. A hajnali hidegben jól jött, hogy igen hamar sikerült kellemes hőmérsékletet teremteni és máris gurultunk az 1500 kilométerre lévő célunk felé.

Utazás – praktikus beltér

Szépen lassan elkezdtük belakni az autót, amiben az elkövetkezendő napokban igen sok időt töltöttünk. Ismét kellemesen csalódtunk az olaszok szedánjában, hiszen megannyi kis tároló rekesszel látták el az utasteret, így aztán minden kis apróságnak kereshettünk megfelelő helyet. Az ajtók és a könyöklő tárolói, a középkonzol tetején lévő telefon tárolására ideális kispolc, valamint a pohártartók igen praktikusak. Az út során egyedül a kesztyűtartó méretével voltak gondjaink, ahova sajnos túl sok mindent nem tudtunk berakni. Mellesleg ide rejtették el a Blue&Me rendszer USB csatlakozóját, amit nem kis kutatómunka volt megtalálni. Persze tegyük hozzá, hogy ez ebben a kategóriában elég különleges alapfelszereltségnek számít – tehát ne kritizáljuk feltétlenül a helyét, csak azért, hogy az autónak valami hibáját is megemlíthessük – örüljünk neki, hogy van.

A hátul ülő utasok sem panaszkodhatnak a hely miatt, felnőttként is kényelmesen el lehet férni még akkor is, ha az elöl ülők nem a legelső pozícióba teszik az ülésüket. Emellett nekik is jár a középen lehajtható könyöktámasz, amiből még egy pohártartó is elbújik.

Mind az elöl, mind a hátul ülőknek kényelmes lehet a kalaptartóból felhúzható napfényroló, bár nekünk most túl sokszor – leginkább egyszer sem- nem volt rá szükségünk.

Jó néhány száz kilométer után valljuk be akármilyen kényelmes autóban is utazunk, azért a végtagjaink és a derekunk is egyre rosszabb állapotba kerül, a vezetőülés állítható deréktámasza elég sokat tud javítani a helyzeten.

Nem kellett sorsot húzni, hogy ki vezessen

De térjünk át pár mondat erejéig a vezető környezetére. A kormány igen kényelmes fogású, hosszú távon sem fárad el a sofőr karja. A sebességváltó – bár kissé hátra esik- nincs rossz helyen, sőt ha megszokja az ember, egyáltalán nem okoz problémát a használata. A műszerfal elrendezése könnyen átlátható, egyikőnk sem panaszkodott a visszajelzésekre és a gombok elhelyezkedése.  Talán az üzemanyag visszajelzőről lehet negatívumot mondani: az utolsó harmadban hirtelen esik a kijelzett üzemanyag mennyisége – míg a valóságban valószínűsíthetően sokkal finomabb az átmenet. Erre, főleg a benzinkutakkal ritkábban ellátott autópálya szakaszokon oda kell figyelni.

A motor és a futómű hosszú távon sem okozott csalódást.
Amint azt a korábbi találkozásunkkor már részleteztük, a futóművel semmi problémánk sem volt. Ahogy ezt vártuk, hosszabb távon sem kellett csalódnunk benne a törökországi összerakás ellenére. Bár anno csak ketten ültünk az autóban, és feltételekkel fogadtuk, hogy 4 személlyel és megpakolt csomagtartóval is hasonlóan pozitív vezetési élményben lesz részünk, jelen körülmények között sem mondhattunk semmi rosszat az 1,3 literes, 90 lóerős MultiJet motorról. Sokszor volt segítségünkre a tolatóradar, ami manapság már majdnem szériafelszereltségnek számít, azonban minden szűk helyen való parkolásnál megbizonyosodunk a hasznosságáról, főleg egy hasonlóan nagyobb méretű autónál.

A legnagyobb meglepetést és pozitívumot az dízel Linea fogyasztása okozta: oda-vissza utunk során nagyjából 5,5 literes átlagot produkált – merthogy kicsit fényezzük magunkat, ehhez az eredményhez nemcsak jó autó, de dinamikusan vezető sofőrökre is szükség van.

Egy szó, mint száz…

Akárhogy is ragozzuk, egy hetes utazásunk során, melynek nagy részét az autóban töltöttük, nem fedeztünk fel olyan kellemetlenséget az Emotion felszereltségű Lineában, ami eltántoríthatná az embereket vásárlási szándékuktól. Amennyiben egy kényelmes, jól fogyasztó, alapfelszereltségként több extrát nyújtó, ugyanakkor megfizethető árú olasz autót szeretnének a tulajdonunkban tudni, bátran válasszák a Fiat szedánját.