A Fiat Punto 1993 novemberében mutatkozott be az Uno utódjaként. Giugiaro egy három és egy ötajtós karosszériaváltozatot tervezett (a kabrió csak később készült el), melyeknek kiváló, 0.31-es légellenállási együtthatója volt.
A Fiat Punto 1993 novemberében mutatkozott be az Uno utódjaként. Giugiaro egy három és egy ötajtós karosszériaváltozatot tervezett (a kabrió csak később készült el), melyeknek kiváló, 0.31-es légellenállási együtthatója volt. Ez a merőben új formaterv volt az, ami hozzásegítette a Puntot az 1995-ös Év Autója címhez. Az új konstrukció az Unohoz képest szinte minden területen jelentős javulást eredményezett. A Punto kategóriájának legtágasabb belterével büszkélkedhetett.
A Punto az Uno továbbfejlesztett mechanikáját kapta, kivétel a hátsó felfüggesztés, ami a Tipo mintájára készült. A tervezők nagy hangsúly fektettek a biztonságra, a Punto szerkezete már a legkeményebb törésteszteken is bizonyított. Az alapfelszereltséghez tartozó oldalirányú ütközésvédelem, a tűzmegelőző rendszer, az övelőfeszítők és energiaelnyelő kormányoszlop mellett az ABS és az első légzsákok is rendelhetőek voltak. A Punto motorpalettáját a következő erőforrások alkották: 1108 cm3 FIRE (54 LE), 1242 cm3 FIRE (58 LE) – ugyanez hengerenkénti befecskendezéssel 73 LE, 1581 cm3 sohc (88 LE), 1372 cm3 Turbo (136 LE), valamint egy 1994 cm3 (57 LE) szívó- és egy 1698 cm3 (71 LE) turbodízel. A modellekben öt- vagy hatsebességes váltót szereltek. Előre tárcsa, hátulra dobfék került.
A korrózióvédelem tekintetében is hatalmasat fejlődött a Fiat. Hosszú és fáradságos munka árán a szakemberek elérték, hogy újra bizalommal forduljanak a vásárlók az addig e tekintetben rossz hírű olasz autók iránt. A Punto karosszériájának jelentős részét galvanizálták. Gyártásához a Fiat egy új, nagymértékben automatizált gyárat épített a Nápoly melletti Melfiben, ami hamarosan Európa egyik legtermelékenyebb gyára lett. A Puntot ezen kívül még Mirafioriban és a szicíliai Termini Imereseben is gyártották. Az alapmodellek mellett meg kell említenünk a további változatokat, melyekből jóval kevesebb készült. A sebességfokozatok nélküli automata váltóval szerelt Selecta egyetlen motorral, az 1242 cm3-es, 60 lóerős erőforrással volt kapható. A Giugiaro tervezte, de a Bertone gyárában készült Punto Cabrio szerkezetét megerősítették. A nyitott változatba az 1242 cm3-es és az 1581 cm3-es motorokat szerelték.
1995 májusában lép színre a Punto Sporting, melybe az alapmodellben is használt 1581 cm3-es egység került, viszont rövidebb váltóáttételt kapott. Néhány karosszériaelem, a könnyűfém felnik, a belső kárpitok és a futóművön történt változtatások miatt a Sporting külső megjelenésében nagyon hasonlított az 1372 cm3-es turbomotorral szerelt GT-hez. 1997-ben az 1581 cm3-es motort egy 1242 cm3 16V FIRE erőforrás váltotta fel, mely 88 lóerőt teljesített. Ebben az évben a legtöbb modell átesett egy kis vérfrissítésen, hisz megjelent a szervokormány, a légkondicionáló, valamint új belső kárpitok, külső színek és kerekek jelentek meg a kínálatban. A Fiat Punto gyártását 1999-ben fejezték be, utódja a Punto II.
