FRISS
Megújult az 500X (augusztus 28, 2018 5:20 du.)
Az új Fiat 500X (augusztus 28, 2018 4:54 du.)
A Pebble Beach legszebb autója idén… (augusztus 27, 2018 6:38 du.)
Elhunyt Sergio Marchionne (július 25, 2018 11:05 de.)
Az Alfa Romeo Goodwoodban (július 14, 2018 9:01 du.)

Fiat Tipo

2006-07-03
Comments off
324 Views

A Fiat Tipo 1988 januárjában mutatkozott be. A kizárólag ötajtós karosszériaváltozatban gyártott autó a Ritmo/Strada modellt váltotta le. A Fiat jelentős összeget költött a fejlesztésre aminek eredményeképpen a Tipo kategóriájának egyik legjobb autója lett. A tágas belső tér, a használhatóság és a kiváló menettulajdonságok nem csak a vásárlókat nyűgözték le, hanem a szakembereket is – a Tipo 1989-ben elnyerte a megtisztelő Év Autója címet.

A Tipo kiváló, 0,31-es légellenállási tényezővel bírt. Konvencionális formatervű karosszériáját időtállóra tervezték, a gyártás során a Tipo összes karosszériaelemének 70%-a esett át galvanizáción, mely nagymértékben növelte az élettartamát. A Tipohoz a Fiat teljesen új motorokat fejlesztett ki, melyeket a kocsi orrába keresztbe építettek be. A három benzines (1.1, 1.4 és 1.6) és a két dízel (1.7 és 1.9 turbo) motor mindegyikéhez ötsebességes váltó járt. Fékrendszerében a hagyományos elöl tárcsa, hátul dob elrendezést találjuk, ehhez rendelhető volt a Bosch által szállított Antiskid-rendszer, ami gyakorlatilag az ABS-nek felelt meg. A mérnökök elöl és hátul független kerékfelfüggesztést alkalmaztak.

A Tipot két felszereltségi szinttel dobták piacra. Az alapfelszereltség csak az 1108 és 1372 cm3-es benzinmotorhoz, valamint az 1697 cm3-es dízelhez volt választható, míg a „Digit” (DGT) fantázianevű magasabb felszereltség minden motorhoz elérhető volt. Ez utóbbi nevét a felszereltséghez járó digitális műszeregységéről kapta, mely európai sorozatgyártású kompakt autóban itt jelent meg először. A Digit változat szinte elkényeztette a vásárlókat, hisz az elektromos ablak és a központi zár mellett rengeteg egyéb kényelmi berendezést tartalmazott.

A Tipo gyártása Cassinoban folyt, az automatizált gyártósoron több, mint 400 robot dolgozott, a karosszériamunkákat 49 kamera felügyelte és összesen 1720 automata szállítójármű segítette a munkát. 1989 novemberében mutatkozik be a Tipoban az 1,8ie 16V motor. Az 1756 cm3-es, 16 szelepes DOHC motor 136 lóerőt teljesített, amihez már négy tárcsafék járt és az ABS is rendelhető volt. 1990-ben tovább bõvül a motorpaletta: az 1929 cm3-es szívódízel (65 LE) és az ugyanilyen lökettérfogatú turbodízel (82 LE) mellett egy 1756 cm3-es (109 LE) és egy 1995 cm3-es (113 LE) elektronikus befecskendezéses, katalizátorral felszerelt benzinmotor is megjelent. Az 1372 cm3-es és az 1581 cm3-es motorok teljesítménye is megnőtt, 76 illetve 84 lóerősek lettek. Ugyanebben az évben debütál a CVT váltóval szerelt Tipo Selecta. A CVT egy fokozatmentes automataváltó, amelyben az áttételi arány folyamatosan változik.

Az 1991-es Genfi Autószalonon mutatkozik be a legerősebb Tipo, a 2.0ie 16v. A 148 lóerős  „Sedicivalvole” már dupla vezérműtengelyes volt és katalizátor is kapcsolódott hozzá. Ehhez a változathoz megerősített fékrendszer és nagyobb alufelnik jártak. A kétliteres motor népszerűsége miatt az 1,8ie 16v nem sokkal ezután lekerül a motorpalettáról. A szeptemberi Frankfurti Autószalonon pedig bemutatkoznak az új felszereltségi szintek. A Tipo ezután S (a régi alapfelszereltség elektromos ablakkal és központi zárral kiegészülve) és SX (a régi DGT szervokormánnyal) változatban rendelhető.

1993-ban kisebb ráncfelvarráson esik át a Tipo, ekkortól számítjuk a második generációt. A legszembetűnőbb változás az új hűtőrács megjelenése, a legfontosabb viszont azok a módosítások voltak, amik a biztonságot növelték. Az új Tipoban megjelent a légzsák, valamint újratervezték az oldalütközés védelmet és a gyűrődési zónákat, új üléseket, öv előfeszítőket és energiaelnyelő kormányoszlop kapott. Megjelent a háromajtós karosszériaváltozat is, az autókhoz összesen nyolcféle motor és ötféle felszereltségi szint (S, SX, SLX, GT, 16v) közül választhattunk.

Az injektoros benzinmotorok mindegyike – 1.4ie (71 LE), 1.6ie (76 LE), 1.8ie (105 LE), 2.0ie (115 LE) és a 2.0ie 16V (142 LE) – katalizátorral volt felszerelve, a dízelpalettán három motor szerepelt – 1.7 D (58 LE), 1.9 D (65 LE) és a 1.9 D GT (92 LE). A Tipohoz ekkor már háromféle váltó volt elérhető: az ötsebességes manuális, a négysebességes automata és a CVT (fokozatmentes automata, melyben az áttételi arány folyamatosan változik). A Tipo egy nagyon sikeres konstrukció volt, padlólemezét a Fiat Tempra és Coupe, az Alfa Romeo 155 és a Lancia Dedra építésénél is felhasználták. A Fiat Tipo gyártása 1995-ben fejeződött be, utódja a Bravo/Brava modellpáros.

Címkék
,