A furcsa nevű kétüléses Fiat a Bertone stúdió által készített Runabout Barchetta tanulmány utcára átdolgozott változata. A fent említett koncepciót 1969-ben, a Torinói Autókiállításon mutatták be. A merész formatervet Marcello Gandini vetette papírra, akinek nevéhez az Alfa Romeo Montreal, a Lancia Stratos és a Maserati Ghibli mellett Lamborghinik egész sora (Miura, Marzal, Espada, Jarama, Urraco, Countach, Diablo) fűződik. Gandini munkái mindig is nagy visszhangot váltottak ki az autósvilágból. Így volt ez a Runabout Barchetta bemutatásakor is.
A kisméretű tanulmány természetesen nem kerülhetett sorozatgyártásba. Alaposan átdolgozott karosszériával és új elnevezéssel 1973-ban kezdték el gyártani. A keresztségben a Fiat X1/9 nevet kapta, melyet abban az időben a Fiat a projektek elnevezésére használt.
Az X1/9-es megtartotta a Runabout Barchetta főbb vonásait, de a hétköznapi használatra tervezett modell már teljes értékű szélvédőt kapott. Bukókerete előrébb került, mely lehetővé tette targatető felhelyezését. A leszerelt tetőt az első csomagtartóban kialakított helyre lehetett elhelyezni. Az állítható megvilágítású műszerfalán fordulatszám- és olajnyomás-mérőt is találunk, akárcsak egy vérbeli sportkocsiban.
A zseniális tervezők által megálmodott középmotoros megoldás igazi élményautóvá teszi a kis, kétüléses Fiatot. Az első szériákban alkalmazott 1290 cm3-es motorhoz négysebességes váltóművet építettek. Bár a 75 lóerőnél többet is el tudtak volna képzelni a tulajdonosok, de az optimális súlypontból adódó nagyszerű útfekvés kárpótolta őket a szerényebb teljesítményért.
Az X1/9-ben fogasléces kormányművet, független kerékfelfüggesztést és minden keréknél tárcsaféket találunk. 1979-ben kapta meg az 1498 cm3-es, 85 lóerős motort, melyhez már a Fiat Ritmo ötsebességes váltója kapcsolódott. Ezzel kicsit javultak az X1/9 menetteljesítményei, de még mindig 11 másodpercre volt szüksége a 100 km/óra eléréséhez.
Az X1/9 rengeteg kisszériás változatban készült, melyeket a világ számos országában értékesítettek. 1988 júniusáig gyártották, utolsó változata Grand Finale néven vonult be a történelembe. Formavilága és újító megoldásai jócskán megelőzték korát, épp ezért maradhatott gyártásban ilyen hosszú időn keresztül. Összesen 170000 példány készült belőle, mellyel méltán érdemelte ki a Legnagyobb darabszámban eladott középmotoros kocsi címet.
