A Lamborghini Countach prototípusát 1971-ben ismerhette meg a nagyközönség a Genfi Autószalonon. Az autó elnevezését tekintve „kilóg” a többi Lamboghini közül, ugyanis a korábbi modelleket a bikaviadalok főszereplőiről nevezték el.
A Lamborghini Countach prototípusát 1971-ben ismerhette meg a nagyközönség a Genfi Autószalonon. Az autó elnevezését tekintve „kilóg” a többi Lamboghini közül, ugyanis a korábbi modelleket a bikaviadalok főszereplőiről nevezték el (Ferruccio Lamborghini hatalmas rajongója volt ennek a sportnak). A „Countach” szó a piedmontese-i dialektusból származik, és így nincs is igazán magyar megfelelője. Általában a piedmontese-i emberek bámulatát, elismerését fejezi ki. A „Countach” jelzőt a legenda szerint akkor kapta ez a gyönyörű autó, amikor Nuccio Bertone először meglátta prototípusát, a „Project 112”-t a tervezőasztalon és ekkor elragadtatásában eképpen kiáltott fel: „countach”. A Countach nem számított úttörőnek a sportautók között, mégis rendkívüli népszerűségnek örvendett, ezt ék alakjának, valamint szögletes formáinak köszönhette, ezek a lenyűgöző formák adták ennek az autónak a lényegét.
Az autó megálmodója a Bertone csapatához tartozó Marcello Gandini volt. A Countach tervezésekor Gandini még egy fiatal és kevés tapasztalattal rendelkező tervező volt, ennek ellenére szabad kezet kapott. A fiatalember meglepő formát alkotott. A Countach alacsony, széles de nem volt túlságosan hosszú autó. Szögletes, ék alakú formáját a szinte csak trapéz alakú panelek alkalmazásának köszönheti. Az ajtók a Countach védjegyévé váltak, nyitásnál felemelkedtek és előredőltek. Ez egyrészt összetéveszthetetlen stílus adott az autónak, másrészt praktikus megoldás volt, mivel az autó szélessége lehetetlenné tette a hagyományos ajtók használatát. Bár megjelenése miatt a Countach aerodinamikája nem volt tökéletes, de a jellegzetes formák a nagyközönség szemében összekapcsolódtak a gyorsaság látszatával, ez pedig sokkal fontosabb volt a Lamborghininek, mint az aerodinamika.
A hátsó kerekek meghajtásáról a Lamborghininél hagyományosnak mondható V12-es motor gondoskodott. A Countach középmotoros elrendezést kapott, bár a jobb súlyelosztás érdekében a motor valójában hátrébb kapott helyet, a sebességváltót a motor előtt helyezték el. Eredetileg 5 literes hajtóművet terveztek, – akárcsak az első sorozatgyártású Lamborghinibe a Miura-ba – végül 4 literest alkalmaztak. Az idő előrehaladtával ezeket 5 literes motorok váltották fel, majd az 5.2L hajtóművek, melyeket csak a Quattrovalvole modellekben alkalmaztak. A 4 és 5 literes motorok mellé Weber karburátorokat szereltek. Az 5.2 literes, négyszelepes motorokhoz Bosch benzinbefecskendező juttatta el az üzemanyagot. A Countach könnyű alumíniumból készült csővázra épült, akárcsak a versenyautók, ez jócskán megnövelte a gyártási költségeket, de hihetetlenül erőssé és könnyűvé tette az autót. Karosszériaelemei üvegszálból készültek.
LP500 – A prototípus
A Countach prototípusát ez a modell képviselte. A nevében szereplő 500 szám arra az 5 literes motorra utal, amit eredetileg ebbe a modellbe szántak. A modell napraforgó-sárga színével ejtette ámulatba a nagyközönséget az 1971-es Genfi Autószalonon. Az eredeti Sport Gandini koncepcióhoz képest némi változtatás történt az autón. A kisméretű levegőbeömlő nyílásokat – melyeket az autó farán helyeztek el és melyek elégtelennek bizonyultak a motor hűtésében – szélesebbek és nagyobbak váltották fel. Az autó nem volt hosszú életű, bár életképességét bizonyította az európai törésteszteken, mindazonáltal a konstrukciója teljesen eltért a sorozatgyártású járművekétől.
LP400
A 4 literes motorral szerelt autót először 1974-ben mutatták be a nagyközönségnek. A fara kivételével csak csekély mértékben tért el a prototípustól. Az autó megjelenése az eredeti Gandini tervhez képest agresszívabbá vált, a hatalmas légbeömlők és ventillátorok miatt, de mindezeken túl a külső még mindig hibátlan volt. Az eredeti LP400 nagyon keskeny kerekeken gurult. Ez, valamint az autó kecsessége lehetővé tette, hogy az LP400 minden idők legjobb aerodinamikai paraméterekkel rendelkező – és ily módon leggyorsabb – Countach modelljévé váljon.
LP400S
1978-ban debütált az új LP400S. Ez már szélesebb kerekeket és kiszélesített kerékjáratokat kapott. Ez a jellemző vonása a gyártás végéig megmaradt a Countachnak, meghatározva annak megjelenését. A rendelhető V-alakú hátsó spoiler biztosította a nagy sebesség mellett az autó stabililtását, egyben csökkentve annak végsebességét. Ennek ellenére a legtöbb tulajdonos megrendelte ezt a kiegészítőt. Dinamikáját tekintve az LP400S sokkal jobb autó volt az LP400-nál, mivel a széles kerekek igazán stabillá tették. Esztétikailag sokan az eredeti jármű elegáns külsejét kedvelték, míg mások a későbbi modellek agresszivitását szerették meg.
LP500S
1982 egy másik újítást hozott. Egy nagyobb és erősebb 5 literes motort építettek a Countachba, a karosszéria változatlan maradt.
LP5000QV
1985-ben egy újabb erőforrás mutatkozott be a Countachban. Az új, 5.2 literes hajtóműben már hengerenként négy szelep működött. Innen származik elnevezése is: quattrovalvole, azaz négyszelepes. A karburátorok a motor mellől annak tetejére kerültek, így biztosított volt a jobb ventilláció. Ez utóbbi változás azonban hátránnyal is járt. A motorháztetőn megjelenő kiemelkedés még tovább csökkentette az addig is szegényes hátsó kilátást. A karosszéria néhány eleme kevlárból készült. Később a karburátorokat benzin befecskendezők váltották fel. Ebben az évben gyártottak először modelleket az amerikai piacra. Az európai járművekhez képest változást jelentett, hogy az amerikai szabványok szerint lökhárítókat kellett az autókra szerelni.
Countach Anniversary
Ezt a jubileumi Lamborghini-t 1988-ban dobták piacra, a vállalat fennállásának 25. évfordulójára. Ez a modell mechanikailag nagyon hasonló volt az LP5000QV-hez, de megjelenése még annál is sportosabb. A hátsó levegőbeömlő nyílásokat újrarajzolták és megnagyobbították. Ez az új külső keveseknek tetszett, de kétségkívül hatékony hűtést biztosított a motornak. Az Anniversary-t 1990-ig gyártották, helyét a Lamborghini Diablo vette át.
Wolf Countach
Mindössze három ilyen autó készült. 1975-ben egy gazdag kanadai üzletember és egyben a Wolf F1 versenycsapatának atyja, Walter Wolf egy LP400-ast vásárolt. Mivel nem volt elégedett az LP400 motorjával, arra kérte a Lamborghini akkori főmérnökét Dallara-t (aki a 90-es évek híres olasz F1 versenycsapatának a Scuderia Italia-nak egyik alapítója volt), hogy tervezzen számára egy különösen erős Countach motort. Ez volt a „code NO 1120148” Walter Wolf motor, melyet az eredeti Countach motor prototípusából fejlesztettek ki. Az új hajtómű 447 lóerős lett, a maximális sebessége elérte a 315 km/órát. Az új modell piros színt és új nevet kapott: LP500S, akárcsak a nyolcvanas évek standard Countach modellje, de attól jelentősen különbözött. Az első legyártott modell jelenleg Japánban található. A két másik Wolf Countach egyike kék színt kapott, míg a másik tengerészkék fényezésű darab sokáig Walter Wolf tulajdonában volt.
A Countach gyártásának 16 éve alatt 2042 modell hagyta el a gyárat.
