Akik azt gondolják, hogy a Jarama a nevét egy Madrid melletti F1 versenypályáról kapta, azok tévednek! Jarama egy messze földön híres spanyol bikatenyésztő terület, ahonnan az arénák leghírhedtebb harci bikái származnak.
Akik azt gondolják, hogy a Jarama a nevét egy Madrid melletti F1 versenypályáról kapta, azok tévednek! Jarama egy messze földön híres spanyol bikatenyésztő terület, ahonnan az arénák leghírhedtebb harci bikái származnak. A köztudatba a Lamborghini és Jarama neve 1970 után fonódott össze, ugyanis ekkor mutatták be ezt a modellt a Genfi Autókiállításon. Megjelenése Bertone és Marcello Gandini zsenialitásáról ad tanúbizonyságot, munkájuk eredményeként egy roppant tágas, a maga egyszerűségében csodálatos autó született. Bár megjelenését tekintve a Lamborghini-k között csak a középmezőnyben foglal helyet, a későbbiekben több autón is visszaköszönnek stílusjegyei. A tervezők álma a Marazzi-gyárban öltött testet. A Jarama és nagyon sok Lamborghini alapját a Bertone tervezte acél padlólemez adta. A Jarama az Espadahoz képest rövidebb volt, a futómű és a motor viszont változtatás nélkül került át az új modellbe. Érdemes megemlíteni, hogy a Jarama volt az egyik legnehezebb autó, amit a Lamborghini valaha is épített, még akkor is, ha a középkategóriás Lamborghini-ket is figyelme vesszük.
A gyártás 6 éve alatt (1970-1976) mindössze 327 modell hagyta el a gyárat.
400 GT Jarama (1970-1973)
A Jarama GT egy minden tekintetben pompás autó volt, köszönhető ez annak a futóműnek is, melyet a Miura-ban is használtak. A jól tapadó 215-ös Pirelli gumik és nagy teljesítmény lehetővé tették, hogy a Jarama elérje a 245km/órás végsebességet. Az autó 1540 kilogrammot nyomott, a meghajtásról egy 60 fokos hengerszögű, hengerenként két szelepes, V12 DOHC motor gondoskodott. A Jarama orrmotoros építésű modell volt, ötsebességes váltóján keresztül 350 lóerő jutott el a hátsó kerekekhez. Független kerékfelfüggesztéssel és teleszkópos lengéscsillapítókkal került forgalomba. Fogyasztása nem volt kicsi, 6 darab kéttorkú Weber karburátor látta el üzemanyaggal a motort. A nagyobb távolságok megállás nélküli megtételének érdekében 100 literes benzintankot kapott. Mindezek eredményeképpen egy gyors, könnyen vezethető hosszabb távon is kényelmes autó született, mely nagy sebességeknél is hihetetlenül stabilan ülte az utat. Méreteiből adódóan (szélesség: 1820mm, hossz:4485mm, magasság:1190mm) a hátul ülőknek is magas fejtér és tágas lábtér jutott. A hátsó ülések előrehajtásával szükség esetén a csomagtér is bővíthető volt. A 400 GT Jarama gyártásának három éve alatt 177 darab készült.
400GT Jarama S (1973-1976)
A Jarama S vagy GTS modell váltotta fel a Jarama GT-t. A nagyközönség először 1972-ben a Genfi Autószalonon találkozhatott a méltó utóddal. A Jarama S könnyen felismerhető volt a motorháztetőn kialakított légbeömlőkről, valamint az autó oldalán, a kerékívek mögött található nyílásokról. Az előző modellekben szinkron módon működő ablaktörlőket az ellentétesen működők váltották fel. Az autó belsejében is változások történtek. A műszerfal korábbi fa berakásait alumíniumdíszítések váltották fel. A kapcsolók szintén megváltoztak a könnyebb kezelhetőség érdekében, akárcsak a klíma konzol. Az első ülések az elődmodellhez képest keskenyedtek, még több helyet biztosítva ezzel a hátul utazóknak. A motormódosításoknak köszönhetően a Jarama S 15 lóerővel lett erősebb, mint a GT verzió. Ezzel a 365 lóerős motorral lehetővé vált a 260km/órás végsebesség elérése. A forgatónyomaték változatlan maradt, de súlya 80 kg-mal csökkent (1461kg) az elődhöz képest.
A Jarama kiemelkedett a hasonló kategóriájú autók közül. Kiváló hő-, és hangszigetelés voltak a további újítások, melyek a szervókormány mellett szériafelszereltséggé váltak. Nem sokkal később a Chrysler által gyártott automata sebességváltó és mozgatható panelek is elérhetővé váltak a vásárlók számára. Mindössze 150 GTS gördült ki a Marazzi-gyárból.
