A Lancia 1936-ban mutatta be az Aprilia-t. A modell gyártása a rákövetkező évben indult el, amit Vincenzo Lancia már nem érhetett meg. A tervezők nagy hangsúlyt fektettek az aerodinamikára, az Aprilia az első olyan sorozatgyártású autók közül való, melynek fejlesztésénél szélcsatornát is használtak. Az eredmény nem maradt el, mindössze 0.47-es légellenállási tényezővel büszkélkedhetett az Aprilia. Emellett más különleges megoldást is találunk a modellen. Akkoriban ritka volt a független kerékfelfüggesztés használata, de meg kell említeni a szűk, mindössze 12 fokos hengerszögű V4-es motort is. Az Aprilia 1352 cm3-es erőforrásának (47 LE) egyetlen, felülvezérlésű hengerfeje volt. A modell négysebességes manuális váltóval készült és hidraulikus fékrendszere volt.
1939-ben a Lancia útjára indítja az Aprilia második generációját, ami egy nagyobb, pontosan 1486 cm3-es motort kapott. Ez az erőforrás mindössze 1 lóerővel volt erősebb elődjénél. A második sorozatban készülő Apriliákon csak néhány kisebb változtatást eszközöltek. A legtöbb dolgot az első sorozat Lusso változatából vették át, így többek között a műszerfalat is.
Az akkoriban jól bevált szokás szerint a Lancia által gyártott autóhoz több cég is készített karosszériát, de a legyártott autók harmada a Lancia torinói gyárából gördült ki. Érdekesség, hogy közel 700 Aprilia Franciaországban, a cég ottani gyárában készült. Az Aprilia kedvelt modell volt épp ezért Pininfarina, Ghia, Stabilimenti Farina, Zagato, Viotti, Bertone, Vignale, Touring és Castagna tervezte karosszériával is találkozhatunk. Egyes változatokhoz a Lancia hosszabb tengelytávval (2850 mm) is készített alapot.
Az Aprilia gyártása 1949-ben fejeződött be. Összesen 20082 autót és ehhez 7554 karosszériát gyártott a Lancia.
