A Lancia Flaminia egy igazi luxusautó, melyet 1957 és 1970 között gyártottak. Ebben az időben ez volt a Lancia zászlóshajója, mely a népszerű Aurélia-t váltotta fel. A gyártás 13 éve alatt szedán, kupé, valamint kabrió karosszériaváltozatban is készült. A modell elnevezése követte a hagyományokat; a tervezők autóikat a római utak neveivel illették. Így az autó neve Flaminia lett, a Rómát és Riminit összekötő Via Flaminia után.
A Flaminia fejlesztésénél az Aurelia-t vették alapul, de jelentős módosításokat eszközöltek a mechanikai alapokon. Az első futóműnél független kerékfelfüggesztést, spirálrugókat és teleszkópos lengéscsillapítót alkalmaztak. A hátsó felfüggesztésnél De Dion rendszert használtak. Az első 500 Flaminia még dobfékekkel került a tulajdonosokhoz, de az ezután gyártott példányoknál a Lancia áttért a féktárcsás megoldásra. A Flaminia formatervét már az 1956-ban bemutatott Lancia Florida I prototípuson láthatta a nagyközönség. A Torinói Autókiállításon bemutatott tanulmány egy szedán volt, melyet Pininfarina tervezett. A következő évben, Genfben mutatkozott be a Florida II néven ismertté vált kupé prototípus, de a sorozatgyártásra érett változat is elkészült 1957-ben.
A Flaminia motorja a világ első, – az Aprilia-ban 1950-ben bemutatkozó – V6-os motorjának továbbfejlesztett változata volt. A 2,5 literes V6-os hosszában került beépítésre és egy négyfokozatú váltón keresztül a hátsó kerekeket hajtotta. A 2,5 literes motor 1962-ig teljesített szolgálatot. Érdekesség, hogy a szimpla karburátoros verziók mellett készült tripla karburátorral is, amit ekkor csak a rendőrségi változatok kaptak meg. Ez utóbbi 140 lóerőt teljesített, míg a szimpla karburátorral szereltek teljesítménye 102 LE (1957-61), 119 LE (1957-62, kétajtós változat) és 110 LE (1961-63, más típusú karburátor) volt.
1962-ben érkezett az új 2,8 literes motor, mely szimpla karburátorral a Berlina változatban 128, a Coupéban 136, a Sport, Convertibile, GT és GTL változatokban 150 lóerőt teljesített. A 2,8 literes motornál is találunk tripla karburátoros megoldást: a Super Sport változatban 152 lóerő mozgatta a Flaminiát.
A Flaminia Berlina (szedán) változata Pininfarina alkotása és a Florida I prototípuson alapult. A négyajtós változat az egyetlen, melyet a Lancia készített, és ami mindvégig gyártásban maradt. 2,5 literes motorral 3344, a 2,8 literes motorral további 599 darab készült.
A Coupé változat ugyancsak Pininfarina formaterve, melynek a Florida II prototípus adta az alapot. Ezt a változatot Pininfarina gyártotta. A 2+2 üléses, kétajtós, rövidített tengelytávú modell orra nagyon hasonló volt a Berlina változathoz, annyi különbséggel, hogy a Coupénak szabályos körlámpái voltak. 1967-ig gyártották, összesen 5236 darab készült belőle (4151 darab 2,5 literes és 1085 darab 2,8 literes motorral).
A Carrozzeria Touring is készített Flaminia-t, mégpedig mindjárt három változatban is, amelyeket könnyű volt felismerni a négy darab kerek fényszóróról. A GT és Convertibile rövidebb tengelytávval, így kisebb méretű kabinnal épült. Ezek csak kétüléses változatok voltak. A GT gyakorlatilag egy kupé, a Convertibile pedig egy kabrió volt, melyhez akár keménytetőt is rendelhetett a vásárló. A GTL 1962-ben került a szalonokba. A GT-hez képest nagyobb tengelytávval, 2+2 személyes kivitelben készült. A Convetibile gyártása 1964-ben befejeződött, összesen 847 készült belőle, az utolsó 180 a nagyobb lökettérfogatú motorral. A GT és a GTL gyártása a következő évben ér véget. 1718 GT és 300 GTL készült, ezekből 168 illetve 3 darab 2,8-as motorral.
A kétüléses Sport és Super Sport Flaminiát Zagato tervezte és gyártotta. A GT-hez hasonló rövidebb tengelytávval és áramvonalas alumínium karosszériával a Sport igen felkapott modell volt, melyet 1964-ben a Super Sport vált le. Az első Sport példányok fényszórói eleinte nem a Flaminiákra jellemző kerek darabok voltak, ezek csak később kerültek beépítésre. A Super Sport modelleknél viszont eltűntek a kerek lámpák, helyükre a sokkal áramvonalasabb könnycsepp alakúak kerültek. 1967-ig 593 Flaminiát készít Zagato, ebből 99 elősorozat, 344 Sport és 150 Super Sport.
Az utolsó típusváltozat a 335-ös, másnéven a Presidenziale. 1960-ban, II. Erzsébet olaszországi látogatásakor Gronchi elnök megbízást adott Pininfarinának négy darab megnyújtott Lancia Flaminia limuzin elkészítésére. Az autók rekordidő alatt készültek el. A hat hónapos munkába a General Motors is bekapcsolódott, az ő segítségükkel került az autókba a rengeteg elektromos extrafelszerelés. Az egyedi építésű, hétüléses Flaminiák sötétkék fényezést és Connolly bőrbelsőt kaptak. A négy autó saját nevet kapott: Belsito, Belmonte, Belvedere és Belfiore. Három Flaminia az elnöki flotta része lett, egy pedig a Torinói Autómúzeumba került.
A Flaminia gyártását 1970-ben fejezték be. 13 év alatt valamivel több, mint 12 ezer példány talált gazdára ebből a különleges autóból, mely mára a gyűjtők féltett kincsévé vált. Nagy űrt hagyott maga után a Lancia modellpalettáján, helyét az 1976-ban érkező Gamma vette át.
