A Lancia Appia-t leváltó modellt az 1963-as Genfi Autókiállításon mutatták be a nagyközönségnek. A Fulvia egyszer és mindenkorra beírta nevét az autósport történelmébe azzal, hogy 1972-ben megnyerte a Nemzetközi Rally Bajnokságot.
A Lancia Appia-t leváltó modellt az 1963-as Genfi Autókiállításon mutatták be a nagyközönségnek. A Fulvia egyszer és mindenkorra beírta nevét az autósport történelmébe azzal, hogy 1972-ben megnyerte a Nemzetközi Rally Bajnokságot. A Fulvia-t Antonio Fessia álmodta meg. A tervezés során Fessia a jóval nagyobb Flavia-t vette alapul, így a Fulvia ugyanazt a felfüggesztést, differenciálművet és fékrendszert kapta, természetesen mindezt rövidebb tengelytávon. Elődjétől eltérően a Fulvia már elsőkerék-meghajtású autó. A Fulviában elöl független kerékfelfüggesztést találunk keresztlengőkarral és egyszerű laprugókkal. Hátul keresztirányú stabilizátor, merev tengely és laprugók jellemezték a Fulviát. Újdonság volt, hogy mind a négy keréken Dunlop tárcsafékek működtek.
A modellben egy új fejlesztésű motor is megjelent, melyet Zaccone Mina tervezett. Ez egy 1091 cm3-es, keskeny hengerszögű V4-es DOHC motor volt, melynek teljesítménye 59 lóerő. Az öntöttvas motorblokk, – mely 45 fokos dőlést kapott, hogy megkönnyítse a motor szerelését – egy segédkeretbe lett beépítve, az első felfüggesztéssel és kormányművel együtt. A motor különlegessége, hogy a keskeny hengerszög miatt egyetlen hengerfejet kapott.
1964-ben bővült a modellpaletta; megjelent a Fulvia 2C, melyben egy ikerkarburátoros, 71 lóerős motor működött. A Fulvia sorozat újabb darabját 1965-ben ismét Genfben mutatták be. Ez volt a kupé változat, mely a berlinettához képest 150mm-el rövidebb volt, de jobb légellenállási tényezőkkel rendelkezett. A kupé 1216cc motorja 80 lóerős volt. A következő január ismét egy újdonsággal köszöntött be, bemutatták a Fulvia HF-t, mely már 88 lóerős motorral gurult ki a gyárból. A Fulvia HF elődeihez képest könnyebb volt, köszönhetően az alumíniumból készült ajtóknak, gépháztetőnek, valamint csomagtartófedélnek.
Az 1967-es évben ismét bővült a Fulvia sorozat. Megérkezett ugyanis az 1216cm3-es berlina GT változat. A modell motorját újragondolták, így az elődeitől is keskenyebb szöget, 12,5 fokos hengerszöget kapott. Ehhez 87 lóerő párosult. A később ez a változat Rally 1,3 néven vált ismertté. Az 1,3HF modellben ugyanez a motor – az 1,2HF–et leváltva – már 101 lóerőt teljesített. A Lancia mérnökei persze ne lustálkodtak és az év végére elkészítették az új 1298 cm3-es erőforrást, ami már az 1968-ban debütáló GTE motorterében is dolgozott. A Fulvia folyamatos megújulása tovább folytatódott. Először a Rally 1.3S teljesítménye nőtt meg 93 lóerőre, majd a legerősebb Fulvia érkezésekor visszavették 90-re a teljesítményt. A legerősebb Fulvia a Rally 1,6HF, melybe egy 1584 cm3-es, 11 fokos hengerszögű V4-es motor került. A Rally 1,6HF 115 lóerős volt.
A Fulvia második generációja 1969-ben mutatkozott be, ez az összes berlina változat megújulását jelentette. Az új generáció mechanikailag a Fulvia GTE volt, mindössze a tengelytáv nőtt meg 20 milliméterrel. 1970-ben megérkeztek az új kupék, melyek már ötsebességes váltóval és néhány kisebb formai változtatással kerültek a szalonokba. A második generáció továbbvitte az 1,3 illetve 1,6 literes motorokat. A Lancia három év múlva mutatta be a harmadik generációs kupét, melybe kizárólag 1,3 literes motorokat építettek. Térjünk vissza 1965-be, Zagato ekkor mutatta be Sport névre keresztelt Fulvia modelljét, mely nagy sikert aratott. A kupé padlólemezét és mechanikáját egy teljesen alumínium karosszéria alá bújtatták. A Zagato-féle Fulvia Sport-t a 80 lóerős 1,3 literes motorral kezdték gyártani, de később megkapta az összes fentebb leírt motorfejlesztést beleértve az 1584 cm3-es erőforrást is.
A Lancia 1976-ban fejezte be a Fulvia gyártását.
