A Maserati 3500 GT–t 1957 és 1964 között gyártották, ez a modell volt az olasz cég első próbálkozása a Gran Tourismo piacon. A 3500 GT-t a Maserati vezető mérnöke, Giulio Alfieri fejlesztette ki. Két darab 2+2 személyes 3500GT prototípus készült, melyeket először az 1957-es Genfi Autókiállításon mutattak be, formáit a legendás Maserati A6G54 modelltől örökölte. A két autó karosszériáját két különböző tervezőiroda készítette; a milánói Carrozzeria Touring és a Carrozzeria Allemano. Mindkét modell tengelytávja 2600 mm volt, karosszériájuk pedig alumíniumból készült. A két prototípus közül Omer Orsi, a cég többségi tulajdonosának választása a Carozzeria Touring által tervezett autóra esett.
Az 1420 kg súlyú, 2+2 személyes Touring változat gyártása 1957-ben kezdődött. A prototípushoz képest a fényszórók, a hűtőrács és a műszerfal csekély változáson esett át. A modellt soros, hathengeres, 3485 köbcentis motor hajtotta, melyhez három ikerkarburátor szállította az üzemanyagot. A motor a Tipo 250F Formula 1-es autó motorjának utódja volt, 220 lóerős teljesítménnyel a 3500 GT elérte a 230 km/órás végsebességet. (Meg kell említeni, az 1959-ben debütáló Maserati 5000-t, mely a 3500GT alvázára épült.) A Maserati 3500 GT gyártásának ideje alatt számos változáson esett át. 1960-ban az első tárcsafékek már szériafelszereltségnek számítottak, míg a négyfokozatú manuális sebességváltót felváltotta az ötsebességes ZF változat. Minden modellt bőr belsővel és Jaeger LeCoultre műszerekkel gyártottak. Az elektromos ablakok szintén az alapfelszereltség részét képezték. 1961-ben már mind az első, mind a hátsó tárcsafék szériafelszereltség lett.
1962-ben a motorhoz már Lucas benzinbefecskendező rendszer járt, ami 15-tel növelte meg a lóerők számát. A 3500GTi és 3500GTis verziók voltak az első olasz gyártású benzinbefecskendezéses modellek. Ezekben a modellekben az ötsebességes váltó és az első-hátsó tárcsafék az alapfelszereltséghez tartozott. Elődeikhez képest karosszériájuk valamelyest alacsonyabb és hosszabb volt. A külsejükön csak kismértékű változásokat eszközöltek: új a hűtőrács és a féklámpa. Ehhez a modellhez leginkább a 2+2 üléses Maserati Sebring hasonlítható, ami szintén 1962-ben debütált.
A nyitható tetejű karosszéria prototípusát a „Carrozzeria Vignale” és „Michelotti” fejlesztette ki 1959-ben. A két prototípust ugyanebben az évben a Párizsi Autószalonon mutatták be. A Vignale verziót 1960-tól gyártották és a 3500GTs nevet viselte. A nagyközönség egyszerűen csak „Vignale Spider”-nek hívta. Az eredetihez képest a tengelytávja 2499 mm-re csökkent, súlya pedig 1380 kg volt.
A 3500 GT volt a Maserati cég megmentője, hiszen az ezt megelőző 10 évben a vállalat alig több mint 140 autót gyártott. Az autóversenyzés és a vetélytársakkal való versengés csaknem teljesen felemésztette a cég vagyonát, így a vállalatnak segítségre volt szüksége. A széles körben elfogadott és keresett 3500 GT és az ezzel elinduló tömegtermelés mentette meg a vállalatot. A Maserati 3500 GT nagyon impresszív autó volt, akár megjelenését, akár mechanikáját vesszük figyelembe. Ez volt a Maserati első nagy példányszámban eladott járműve. Gyártásának 8 éve alatt a coupé és spider változatokból több mint 2225 példányt gyártottak.
