FRISS
Megújult az 500X (augusztus 28, 2018 5:20 du.)
Az új Fiat 500X (augusztus 28, 2018 4:54 du.)
A Pebble Beach legszebb autója idén… (augusztus 27, 2018 6:38 du.)
Elhunyt Sergio Marchionne (július 25, 2018 11:05 de.)
Az Alfa Romeo Goodwoodban (július 14, 2018 9:01 du.)

Maserati Bora

2006-07-24
Comments off
306 Views

Miután 1968-ban a Maserati irányítása Citroen kezébe került, a vezetőség egy kétüléses, középmotoros sportkocsi elkészítését tűzte ki célul. A Lamborghini és a De Tomaso már rendelkezett ilyen autóval, ráadásul már az is biztos volt, hogy a Miura és a Mangusta mellé a Ferrari is fejleszti saját modelljét. Az autó eredetileg a Tipo 117-es kódnéven futott, később keresztelték el Borának. A munkálatok 1968 októberében kezdődtek el a Maseratinál és 1969 nyarán már a prototípus is az utcán volt. A Bora végleges formáját 1971 márciusában, a Genfi Autószalonon láthatta először a nagyközönség. Az első legyártott példányok 1971 végén kerültek a tulajdonosokhoz.

A Bora acél önhordó karosszériával épült, de a motor és a váltó számára egy csővázas segédkeretet készítettek a tervezők. A Bora az első utcai Maserati, amiben elöl és hátul egyaránt független kerékfelfüggesztést alkalmaztak spirálrugókkal, teleszkópos lengéscsillapítókkal és stabilizátorral. A hűtött féktárcsákra épülő fékrendszer, a fogasléces, rásegítéses kormány és a lehajtható lámpák működéséről a Citroen igen fejlett, nagynyomású hidraulikus rendszere gondoskodott. A Maserati a Bora erőforrásául a széles körben ismert 90 fokos hengerszögű, 4,7 literes DOHC motorját választotta. A hosszában beépített motor négy esőáramú Weber 42 DCNF karburátorral és Bosch elektromos gyújtásrendszerrel volt felvértezve. A Bora teljesítménye 310 lóerő volt, melyet 6000-es fordulaton adott le. Érdekesség, hogy a Borának volt egy ikertestvére, a Merak, melyet ugyanazzal a karosszériával gyártották, de a Maserati kisebb, V6-os motorját kapta. A tervezők nagy figyelmet fordítottak a zaj és a vibráció csökkentésére. A motor és az ötsebességes ZF váltó egy segédkeretben volt, ami négy darab flexibilis tartón keresztül csatlakozott az alvázhoz. Ráadásul az alumínium motorborítás vastag kárpitozása és az utasteret a motortértől elválasztó hátsó ablak dupla üvegezése jelentős mértékben szűrte a zajt. A Bora 15 colos Campagnolo könnyűfém felnikre szerelt Pirelli gumikkal került forgalomba.

A Bora formáit Giorgetto Giugiaro álmodta meg. A szinte törésmentes vonalakkal megáldott Bora oldalnézetből sokkal izmosabbnak nézett ki, mint a Lamborghini Miura vagy a Ferrari Boxer. Az autó talán legegyedibb elemei a rozsdamentes acélból készült tető és A-oszlop. A kagylóüléseket, a műszerfalat, az ajtókat, a középkonzolt és a hátsó válaszfalat bőrrel borították. Az elektromos ablakemelő minden példányban, a klíma pedig a legtöbb legyártott Borában alapfelszereltség volt. A kormány minden irányban, a vezetőülés pedig magasságában volt állítható. Az évek során alig változtattak a Borán. Az egyetlen említésre méltó módosításra 1973-ban került sor, mivel a 4,7 literes motor nem felelt meg az amerikai szabványoknak. A gyár ekkor az amerikai piacra épített Ghiblikben már bevált, 4,9 literes, csökkentett károsanyag-kibocsátású erőforrásokra állt át. A változtatás miatt az európai és amerikai Borák teljesítménye, ha minimálisan is, de eltért: Európában 310, az USA-ban 300 lóerősek voltak. Három évvel később a 4,9 literes motor vált az általánossá. 1971 és 1978 között összesen 524 Bora készült, 289 darab a 4,7 literes, 235 darab pedig a 4,9 literes motorral.