1983-ban a 037-es csapatvilágbajnoki címet szerez a Lanciának. Még ebben az évben elindul utódjának a kifejlesztése. A Delta S4 a 037-eshez hasonlóan kisszériás autónak készült. Igazi reklámfogás volt, hisz nevét és főbb vonalait az 1980-as Év autója, a Lancia Delta után kapta. Az S4-es a fent említetteken kívül nemigen hasonlít a névadójához. A direkt versenyzési céllal kifejlesztett autó csak azért került utcára, mert a B csoportos rally világbajnokságon csak olyan típus állhatott rajthoz, melyből legalább 200 darab készült utcai változatban is. A Lancia csak a szükséges darabszámot gyártotta le az utcai S4-ből, egy darabbal sem többet. Ehhez jött még a 20 versenyváltozat, amivel összesen 220 darab S4-es készült. A versenypályákon 1985-ben mutatkozik be.
Az S4-es alapját egy acél csőváz adta. Erre kerültek rá az üvegszálas borítóelemek. A kétajtós karosszériával készülő utcai változat 1200 kilogrammot nyomott. A versenyváltozat ennél könnyebb, mindössze 1000 kilogramm volt. A Lancia egyértelműen bajnoki címre tört, mérnökei mindent elkövettek ennek érdekében. Sok elsőrangú technikai megoldást találunk az S4-ben, de a legnagyobb szenzáció mégis az autó motorja. Az Abarth által készített 1,8 literes, 16 szelepes, négyhengeres, két vezérműtengelyes motor 470 lóerőt teljesített. Az utcai változat csak 250 lóerős volt. Ez a motor a mai napig egyedülálló, hisz az olaszok kombinálták a kompresszoros és turbós feltöltési rendszert. A Volumex kompresszor 6000-es percenkénti fordulatig dolgozott a versenyváltozatban, ezt a fordulatszámot átlépve indult be a KKK turbó. Az utcai változatban ez a váltás már 3500-as fordulaton következett be. Ehhez párosult az állandó összkerékhajtás, mellyel az S4-es szédületes menetteljesítményre volt képes: a versenyautó 2,4 másodperc alatt gyorsult 100 km/órás sebességre murván. Az utcai változat ugyanezt 5,8 másodperc alatt tudta teljesíteni.
A motort az ülések mögé, hosszában építették be. Ez előtt kapott helyet az ötfokozatú váltó és a központi differenciálmű egysége. A hajtás 30/70 arányban oszlott el az első/hátsó tengelyek között. A hajtásláncban egy a hátsó tengelyre szerelt önzáró differenciálművet is találunk.
A Lancia S4 teljesítménye alapján a legjobbak közé tartozott, ennek ellenére világbajnoki címet sohasem nyert. 1986-ban Henri Toivonen és Sergio Cresto a Korzika Rally 18. szakaszán egy Lancia S4 versenyautóval lecsúsztak az útról. A szerencsétlenséget egyikük sem élte túl. A sorozatos balesetek miatt a B kategóriát betiltották, mely az S4-es nyugdíjba vonulását is jelentette.
